Sokszor szembesülök vele, és egyre többet, hogy mennyire máshogy képzelem el a Világot, mint sokan körülöttem. Gyerekkoromban is volt egy ilyen érzésem, de ahogy telik az idő, és kezdek átlátni dolgokat, még erősebben érzem, hogy nem találom a helyem. Akkor, gyerekként azt gondoltam, a Világban, lehet, hogy csak ebben az országban nem.

Tudom, sehol nem tökéletes minden, pláne újrakezdőként, de már az is segítene, ha az alap motívum nem a gyűlölet lenne. Azzal is tisztában vagyok, hogy a többség nem ül fel ennek, és a hangos kisebbséget látom lépten-nyomon, de sajnos mindenkire hatással vannak ezek a folyamatok.

Mindenki ingerült, türelmetlen, kettő perc sorban állás miatt olyan alpári stílust engednek maguknak emberek, hogy az teljességgel sokkol. És persze, bele is megyek ezekbe, védve az ártatlant, az igazságért harcolva, mert nem bírom ki. Képtelen lennék lesütni a szemem.

Alapból a stílus, ahogy a másik emberrel beszélünk. Senki nem beszélhet úgy senkivel, ahogy nap, mint nap megteszi. Engem is sokszor elkap a hév, de egy ideje erre külön figyelek, de elég nehéz agresszióra nem ugyanazzal válaszolni.

Rám is hat a közeg, és rettenetesen feszült vagyok, és magam körül is ezt látom folyamatosan.

Nem olyan régen Bencén is teljesen kiakadtam, mert egy autós az ablakunk alatt telefonált járó motorral, kihangosítón vagy tíz perce. Értettem Bence felháborodását, nyitva volt az ablak, jött be az indokolatlan szmog, csak a telefonálás miatt. Az is világos, hogy ez egy mennyire önző viselkedés és nettó parasztság, de mikor végignéztem az ablakból, hogy Bence milyen stílusban kommunikál a nővel, aki persze teljesen flegmán indított, válaszra sem méltatta őt kezdetben, és pökhendien viselkedett, de akkor sem beszélünk így senkivel.

Amikor Bence az autóba rúgott és káromkodott, komolyan megijedtem. Nem csak azért, mert a nő már rendőrökkel fenyegetőzött, és tanút gyűjtött, hanem mert ijesztő volt, hogy ilyen tud lenni az ember. És én is el tudok jutni erre a pontra. Nem mondom, hogy ilyen hamar, de ennél az esetnél korán reggel volt, ennek is betudható volt Bence stílusa, de továbbra is fenntartom, és ezen utána, mikor „vártuk a rendőröket” (akik nem jöttek, de persze nem túl jó napindítás maga az opció sem), hogy senki nem beszélhet így senkivel.

Nyílván van az a pont, amikor az ember kikel magából, de itt ennek nem szabadott volna eljönnie.

Teljesen udvariasan, hideg fejjel kellett volna közölni a nővel, hogy telefonálhatna járó motor nélkül is. Ha ő bunkó, akkor lehet erélyesebben, akár valami szervvel fenyegetőzni, de semmiképpen nem alpári stílusban autót rugdalni.

Borzasztó, hogy mennyire megmérgez mindent a gyűlölet, teljesen felemészt mindenkit.

Bár tudom, hogy naiv vagyok, innen is indult ez a gondolatmenet, de ha azt az energiát, amit gyűlölködéssel töltenénk, a mások megértésére fordítanánk, mennyivel jobb lenne minden. Leírva és visszaolvasva, teljesen abszurd és bullshit az egész, de tényleg.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég csak arra például, hogy mondjuk egy országban jól működik a kereskedelem és a szolgáltatóipar a megfelelő munkaerő tekintetében.

Hány reggelemet cseszték el olyan emberek, akik bár gyűlölik embertársaikat, mégis arra gondoltak, ők mondjuk eladók lesznek. Mondjuk a megfogalmazás nem pontos, mert ők nem eladók, az egy szakma. Volt. Most az megy a kereskedelembe, vendéglátóiparba, tehát csupa olyan területre, ahol emberekkel kell foglalkozni, akinek nem adódik más munka. Én elhiszem, hogy rossz a fizetés, és nincs munkaerő, meg motiváció sem, de elképesztő milyen alacsonyan van a színvonal ezen a területen. Is.

Külföldön tényleg olyan vagyok, mint egy kelet-indiai árva, aki attól könnyekig hatódik, hogy kedvesek vele a boltban, vagy valaki rámosolyog az utcán. Teljes abszurdum az egész.

Nem vesznek el azzal a napomból, hogy magyarázkodnom kell, miért szeretnék húszezressel fizetni, vagy baszatlan eladókkal küzdenem. Ott is van biztos ilyen is, olyan is, de alapvetően azt tapasztalom mindenhol, hogy nem olyan perverz senki, hogy annak ellenére, hogy hányingere van a lakosságtól, eladónak megy. Pultba! Nem hátra, a frontra! Szoktam is kedvesen javasolni ezeknek az embereknek, hogy menjenek húst sütni, azt lehet hátul.

Én azokat sajnálom, akik adott esetben szívesen elvégeznének egy adott munkát, de nem ők kapnak lehetőséget, hanem egy olyan, aki nem alkalmas, és még próbálkozni sem hajlandó.

A másik baj, hogy nincs motiváció sem, és nem feltétlen az anyagiakra gondolok. Az üzletvezetőknek nevezett húszéves arcok, mondjuk egy kisbolt esetében, semmilyen ismerettel nem rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy hogy kell egy csapatot irányítani, motiválni, különböző személyiségeknél elérni a hatékonyságot. Ez is egy szakma. Volt.

Tudom, naiv vagyok, hogy azt gondolom, lehetne változtatni, de ha jól meggondolom, akkor azt hiszem itt sajnos ez elveszett. Rettenetesen sajnálom, pedig tudom, hogy mindenki vágyna egy kis figyelmességre, és tudom, hogy rajtam kívül nagyon sokan vannak, akik ezt képesek megugrani, és tudnak társadalomban gondolkozni, egyáltalán tudják, mit jelent a szó, de ez nem divat most.

A divat mások hibáztatása, ahelyett, hogy magunkba néznénk, hogy mi mit rontottunk el, és merre kellene tovább menni. Lehetne divat a kedvesség is. Nem kellene nagyon erőlködni, mert alapvetően sok emberben benne van, de nem tudja, hogyan kell használni. Meg ciki is. Nem jövök az amerikai példával, csak egy kicsit, hogy ott divat a kedvesség. Szokták mondani, hogy felszínes, nem őszinte. Lehet, de mégis mennyivel jobban érzem magam tőle, mintha folyamatosan lüktető feszültség venne körül.

Nem tudom, mi a megoldás, és lehet e bármit is tenni, vagy ez elúszott már, de abban biztos vagyok, hogy ez a lufi előbb, vagy utóbb kidurran, és óriásit fog robbanni, sok, még több sérültet hagyva maga után.