Bence volt vérvételen, bár nem voltunk benne biztosak, lesz e, nem tudom, mi történik most, gondolom, a covid miatt hol van, hol nincs, de azért bíztunk benne, hogy megcsinálják.

Délelőtt ment, nem túl korán. Mikor behívták, közölték, hogy nincs vérvétel, majd legközelebb.

Bence jelezte, hogy akkor már el fog telni egy év is a két mintavétel között, és ők maguk mondták, nem evett, nem ivott kávét, úgy intézte a munkáját.

Nagy nehezen megszúrták, de mintha szívességet tettek volna. Múltkor is ugyanez volt, cuppogások, méltatlankodást kifejező hangok kísérték a szúrást.

Itt mindent ki kell harcolni, ki kell állni, mondani kell, küzdeni.

Mikor megtörtént a kierőszakolt vérvétel, Bence jelezte, hogy pár hete beteg volt, arra antibiotikumot írt fel a háziorvos, de a nyirokcsomói változatlanul be vannak dagadva, nyaka húzódik, megmutatná egy orvosnak.

Kiült a váróba, hogy megvárja.

Egy idő után közölték, hogy nem jön, aztán hogy mégis itt van, menjen be.

Az az orvos volt, a Lőrincz doktor, aki eddig az én orvosom volt, de azt hittük, már nem dolgozik ott, nagyon régen nyomát sem láttuk.

Bence szerint tíz évet öregedett amióta nem látta, lehet, hogy valahol Afrikában kutatott és leszívta a hely az összes megmaradt fiatalságát. Lehet, hogy kereste azt a forrást, amivel ezt megtarthatja, de hiába ment keletnek, nyugatnak, még délnek és északnak is, csak nem lelte.

Lehet, nincs is- vette szomorúan tudomásul, majd hazajött, elgyötörten, megöregedve.

Bence elmesélte neki a panaszait, arra is kitérve, hogy a betegsége (orrfolyás, hőemelkedés, gyengeség) az oltás, és az azt követő mellékhatásos tüneteket követő másfél hétben jelentkeztek. Annak tudta be, hogy kicsit legyengült az immunrendszere, és megfázott.

Az orvos megvizsgálni sem volt hajlandó első körben, csak annyit mondott, hogy menjen nemibeteg gondozóba, szerinte szifilisz.

Szifilisz?

Ez hogy jött? Bence elmondta, hogy párkapcsolatban él, nem sok esély van erre.

„Az nem jelent semmit.”

Áh, értem, szóval azért mert valaki meleg, akkor biztosra vehető, hogy valami nemi betegség tombol a szervezetében, függetlenül az életvitelétől.

Elképesztő arroganciával túlcsordulva kezelte Bencét, aki kiharcolta, hogy legalább a torkába nézzen bele, nyirokcsomóit tapogassa meg. Ha a zöldségestől kérem, jogos, hogy nem akarja annyira, mégsem vagyunk olyan jóban, a répa viszont szép, de azért mégiscsak Lőrincz egy orvos, vagy mi.

Bence nem hagyta magát, beutalót akart kérni, nyaki ultrahang, ilyenek.

Nem kapott. Ők nem foglalkoznak ilyesmivel. Ellenben házipálinka, lekvár, esetleg nyári gumi kapható?

„Mehet fül- orr – gégészetre is.” – dr. Lőrincz már nagyon szabadult volna.

Bence tájékoztatásának hatására ott tudta meg, hogy ja, az most nincs a járvány miatt, amúgy a Lászlóban sem, ezt mondta is, mert mindenhol covid betegek vannak.

Azt is mondta, hogy lehet, hogy covid. Miért nem ment el tesztre?

„Mert beoltottak, és a háziorvos sem írt ki tesztet.” – jött a válasz.

„Illetve, betegen nem tudok tesztre menni.” – egészített ki.

„Miért?”- kontrázott az orvos, tudatlanságát még jobban fitogtatva.

Nem tudom, Bence válaszolt e erre, de azt hiszem, erre egy adekvált válasz lett volna: „Faszért!”

„Jó, akkor csinálunk egy tesztet, menjen be a kettes szobába.”

„Most ettem és ittam, miközben vártam, mivel a vérvétel megtörtént, szédültem az éhségtől, szóval a teszt nem végezhető el.” – magyarázta Bence.

„Miért ne lenne elvégezhető?” – tovább fitogtatta a tájékozatlanságát.

Nyílván nem olvasta az erre vonatkozó javaslatokat, de ajánlom figyelmébe:

„Kérjük, ha beteg, semmiképp se jöjjön a rendelőbe - beteg pácienseken nem végzünk sem tesztet, sem oltást. Fontos, hogy a mintavétel előtti 3 órában semmiképp ne egyen, igyon, dohányozzon vagy rágózzon. Szintén tilos fogat mosni, szájat öblíteni – akár tiszta vízzel is - cukorkát vagy bármilyen más szájfrissítőt használni.”

Ekkorra már Bence idegei eléggé meg voltak tépázva, hogy ennyire senkit nem érdekel, mi van vele. Az ambuláns lapot kitöltötték, tele olyanokkal, hogy „jól van”, „minden eredmény jó”, „nincs panasza.”

Dr. Lőrincz azzal zárta le a beszélgetést, hogy neki erre nincs ideje, nem tud vele foglalkozni.

Akkor kinek van? Ha neki nincs évente egyszer, vagy amikor a betegnek panasza van, akkor kinek van? Egy világjárvány kellős közepén, amikor mindenki csak a covid betegekkel foglalkozik.

Van alig kétezer betegük, azokat sem tudják ellátni héttől kettőig. Mit szóljon egy onkológián dolgozó? Na, ott folyamatosnak kell lennie a munkának vírustól függetlenül.

Dr. Szabó hangja is hallatszott egy másik szobából, de ő sem jött ki, hogy átvegye a beteget, tájékoztassa, megnyugtassa, ne adj’ Isten segítsen, hogy megoldást találjanak a panaszára.

Ő nem foglalkozik már ilyenekkel. Ő sem foglalkozik ilyenekkel.

Bence úgy jött ki a rendelőből, ahonnan gyakorlatilag kitessékelték, hogy maga élé mondta jól hallhatóan, hogy „ez nem normális.”
Ezt meghallva, az egyik nővér kikelt magából, hogy hogy mondhat ilyet egy orvosra.

Bence megmagyarázta, hogy elképesztő az a bánásmód meg az a sok baromság amivel előállt, így!

„De akkor sem mondunk ilyet.”

Nem kiabált, hangját sem emelte fel, nem káromkodott, csak ez jött ki belőle. Azt hiszem cifrábbakat is hallottak már, nem hiszem, hogy ez volt a legdurvább, ami elhangzott a rendelőben.

Még egy ideig harcolt a nővérekkel, majd távozott azzal, hogy akkor akár holnap is visszamehet tesztre, bár ők sem értették, mit pörög azon, hogy tíz perce evett, nem fontos az a tesztnél. Mennyi álnegatív teszt születhet ezzel a hozzáállással.

Örömmel szembesülök azzal megint, hogy azok, akiknek sokkal többet kéne tudniuk erről az egészről, lényegesen kevesebb információ birtokában vannak, mint a beteg.

Teljes agyrém, ami a Lászlóban van.

Az a stílus, meg az, hogy elvárják a betegektől, hogy kvázi elnézést kérjenek, hogy odamentek egy olyan időpontra, amit ők maguk írtak ki, az teljesen abszurd.

Dr. Lőrincz régebben azt mondta, hogy Magyarországon mennyivel jobb és EMBERIBB az ellátás, mint nyugaton, ahol mindig más orvos van, nincs a betegnek semmilyen viszonya az orvosához.

Miről beszél ez? Másfél éve nem is láttam, amikor pedig nagy nehezen bekönyörögtem magam hozzá, akkor is folyamatosan le akart rázni, hozzám sem akart érni, és mikor mondtam, hogy vizsgáljon meg, mert mint mondtam eddig senki a torkomba nem nézett bele, akkor az volt a válasz, hogy „ez nem igaz.”

Hazudok. Alap.

Teljes csalódás megint, és az az arrogancia, ami ott megy, az elfogadhatatlan.

Annak, aki betegekkel foglalkozik, tudatában kell lennie annak, hogy a beteg fél, nincs elég információja, kétségek között gyötrődik, panaszai, kérdései lehetnek, emiatt feszültebb.

Aki ezt nem bírja, mindig van felvétel gyorséttermekben, lehet némán, kurvaányázva húst sütni, úgysem hallja senki. A szeletelt hagyma pedig se nem válaszol vissza, sőt rosszul sem esik neki a méltatlankodás.

Mindent megértek, tudom, járvány van, az egészségügy romokban, mindenki türelmetlen, de azt gondolom, hogy a László HIV osztálya még mindig egy nyugdíjas állás ahhoz képest, ami egy klasszikus osztályon zajlik, ahol naponta halnak meg betegek.

Örüljenek, hogy őket nem irányították át a covid osztályra, és megmaradt a nyugalom szigete nekik. A többihez képest, egészen biztos, hogy az.

Nem tudom, mi lesz, aggódom, de remélem kiderül, hogy nincs semmi.

Ha covid lenne, azt szerintem én is elkaptam volna, illetve, ha eddig sikerült kivédeni, akkor miért pont az első oltást követően kapta volna el? Persze, bármi lehet, és tudom, hogy Bence utána fog járni, mert csak magára számíthat.

„Az erősebb kutya baszik.” – ezzel nyugodtan ki lehetne plakátolni az egész országot.