Voltam anyajegy szűrésen.

Hallottam egy horror sztorit, ami egy rosszindulatú anyajeggyel kezdődött, és gyors lefolyású tragikus vég lett belőle.

Szokás szerint bepánikoltam, igaz két éve voltam szűrésen (előtte pedig tíz), akkor nem volt semmi gond, bár két- három anyajegy esetében megbeszéltük, hogy egy év múlva megnézzük. Lefotózta, majd legközelebb megnézi.

A pandémia alatt nem mentem vissza, és közben hallottam az orvosról nem túl jó sztorikat, például apámtól, akit odaküldtem és egyáltalán nem volt alapos.

Valószínű jó szakember, de folyamatosan az volt az érzésem, hogy le akar húzni minél több pénzzel.

Bence akkor körülbelül kétszázezret hagyott ott, én minimum hetvenet.

Persze, nehéz megállapítani, hogy a visszarendelések mögött mi áll, az alaposság vagy a pénz.

Mindegy, most úgy döntöttem, nem megyek vissza hozzá, pedig ő például tudta a HIV státuszom, bár alap esetben nincs jelentősége, de a teljes kép része orvosilag is.

Edit adott egy telefonszámot, régóta hozzá jár, ő kezelte ki az ótvarából, ami bármennyire is hihetetlen Budán is felütheti a fejét. Nem merem megnézni az Interneten, hogy néz ki. (mégis megnéztem.)

Fel is hívtam, bejelentkeztem.

Teljes pánikban voltam végig, mindig újabb foltokat láttam meg magamon, biztos voltam benne, hogy valami van.

Amikor eszembe jutott, aggódni kezdtem, de ugyanakkor örültem, hogy nem kínzom magam sokáig, mert megvizsgálnak és remélem lenyugszom.

Gyalog mentem a rendelőbe, negyvenperces út, nem vészes, szeretek sétálni, csak indokolt esetben tömegközlekedem.

A rendelő ott van, ahol laktam olyan sokáig, és nem messze a munkahelyemtől. Szeretek visszamenni arra a környékre, és hiányzik is. Teljesen más hangulata van annak, mint ahol most lakunk. Ez ahhoz képest Győr.

Szoktam gondolkozni azon, hogy milyen jó lenne, ha az a kis lakás az enyém lenne, és megtarthatnám, berendezném, néha kiadnám, néha pedig elvonulnék oda, amikor egyedül akarok lenni. Legénylakás. Sajnos a tulajdonos nem ajándékozta nekem, így ez csak egy álom marad.

A rendelőbe időben érkeztem, rám parancsoltak, hogy húzzak lábzsákot, fertőtlenítettem e, és különben is.

Edit mondta, hogy három recepciós van, az egyik a kedves, a másik a bunkó, a harmadik pedig aki szerencsétlenkedik és semmit sem tud.

Mint a király(nő) és a három lánya.

A szép és kedves, haját szőke fonatban hordó pirospozsgás leány, az Anna,

A mufurc, arcát a harag groteszk formába rendezte, na ő a Sári,

És a suta, csenevész, zavart tekintetű pára, ő pedig a Mari.

Mikor bejentkeztem Sári hívott vissza. Neten kell időpontot igényelni és visszahívnak.

A megerősítés miatt Anna telefonált, igen, megyek, alig várom, kedves, hogy hívott, köszönöm.

A rendelőben Anna és Sári fogadott, utóbbi teremtett le megérkezéskor, Anna adta a számlát, mosolyogva átvett a húszperces vizsgálatért egy nagyobb összeget, Sári már nem is köszönt, Mari pedig biztos büntetésben volt, mert kiöntött valakit, amilyen csélcsap.

A doktornő, aki köszönőviszonyban sincs azzal a képpel, ami a weben van, bár sejtettem, hogy régi a felvétel, vagy rengeteg a lámpa.

Nagyon kedves volt, kicsit SZTK hangulatú volt az egész, de a tudat, hogy fizetek érte...(pluszban)

Elég ideges voltam, izzadtam, de zavaromban folyamatosan magyaráztam valamit, nem tudok leállni.

Kihúzom magam, ilyenkor két méter vagyok, ezzel kompenzálva, hogy egy orvos áll előttem, aki egy perc múlva akár a halálos ítéletemet is közölheti.

Vagy megnyugtat, és háromméteresként távozom a rendelőből.

Levetkőztem, odaállított egy papírra, egy gép mellé, amit a neten is láttam, bár ott modernebbnek tűnt, biztos, oda is jutottak lámpák.

Útközben fel akartam hívni Editet, hogy ugye nem kell a monitorral szemben ülnöm, mint a neten egy fotón. A képernyőn hatalmas, olyan részletes felbontású anyajegy, amit senki nem akar látni.

Mikor láttam, hogy állnom kell, és a monitor mellettem van, megnyugodtam. Nézhetném is, ha igényem lenne rá, de ki tudom zárni.

Meg is jegyeztem az orvosnak, hogy de jó, hogy nem kell néznem. Megnyugtatott, hogy nem kell, és igen, valaki nem bírja. Én vagyok például.

Nagyon alaposan, sokkal jobban, mint a másik orvos, megnézett minden egyes felületét a testemnek, folyamatosan a monitorra pillantva, hogy mit mutat nagyban.

Kinéztem egy pontot a falon, egy festményt, azt néztem, folyt rólam a víz, és vártam, mikor sóhajt, kezd el krákogni, keresi a szavakat, feljajjant, vagy csak túl sokáig vizsgál egy – egy felületet.

Mivel kábé tudtam, melyek azok az anyajegyek, amikkel probléma lehet, azokra külön felhívtam a figyelmet, elnézést kérve, hogy belugatok a munkájába.

Közben magyarázkodtam, igaz, senki nem kérdezte, hogy bár szoktam napozni, de nagyon bekenem magam (ez igaz), elmeséltem neki, melyik a kedvenc naptejem, aminek Donald rágó illata van. (Kit érdekel?)

Két anyajegyet, - azok közül, amiket a múltkor is kiemelt a másik orvos-, mondott, amikre ránézne három hónap múlva, nőttek e. Tudom, hogy nem fognak nőni, mert eddig sem nőttek, de jó, oké inkább erre fizetek ki még egyszer majdnem ennyit, mint arra, hogy valamit ki kelljen műteni. Remélem, ezeket sem kell majd.

Még megkérdezte, mivel foglalkozom, bónuszként azt is elmeséltem, hogy itt dolgoztam a környéken.

Összefoglaltam én saját magam megnyugtatására, mielőtt elmentem, hogy akkor nincs semmi, kettő van, amit megnéz majd, és a napozásnak sincsnek annyira káros nyomai.

„ugye?”

Mondta, igen, de vigyázzak a napozással, szoláriumba menni tilos! Egyik se jó!

Bevallottam neki, hogy mostanában voltam párszor. Nem örült, pedig az ötödét vallottam be.

„Akkor inkább a Nap?” – próbáltam kipréseli belőle valami megnyugtatót a nyárra vonatkozóan.

„Inkább”

„Mert be tudom kenni magam, ugye?”

Helyeselt. Bár a Nap se!

Jó a Nap egy kicsit, na!
A bőröm szárazsága kapcsán felhoztam, hogy milyen jó lehet tenger mellett élni, és hogy az plusz tíz év élet, nekem is gyönyörű a bőröm, a hajam, mindenem, plusz kapok rendesen levegőt tengerparton.

Ebben is egyet értettünk. Kipréseltem belőle a vizsgálat mellé egy kis dumit, ez is fontos főleg most, hogy az ember már senkivel nem beszélgethet nyugodtan egy jót.

Itt most kaptam három hónap nyugalmat.

Menjetek anyajegyszűrésre! Nagyon fontos, tényleg!