Valószínű, minden sztereotípiának van némi alapja, más kérdés, hogy lehet- e kategorizálni az embereket. Igyekszem nem tenni.

A mostanában zajló dolgok a Világban, és ami itthon történik, elgondolkoztatnak.

Tudom, hogy mennyivel egyszerűbb valakit, valakiket gyűlölni és hibáztatni, ahelyett, hogy magunkba néznénk, meglátnánk, mit rontottunk el, gondolkoznánk.

Azt hiszem, belőlem teljesen hiányzik a rasszizmus, bizonyos emberek iránt érzett utálat, és nem is értem, miért alakult ez ki az emberekben.

Sokan azt mondják, megváltozik majd a véleményem, ha szembesülök valami negatívval, de azt gondolom, ha belém kötne egy cigány származású, nem üvölteném torkom szakadtából, hogy a cigányok rosszak, csak azt, hogy az emberek rosszak.

Volt ilyen, meg olyan tapasztalatom is, de mégsem engedhetem meg magamnak, hogy egy csoportot bizonyos emberek viselkedése alapján ítéljek meg.

Mindig arra gondolok, milyen rossz lehet manapság arabnak, cigánynak, feketének lenni, úgy, hogy nagyon sokan őket hibáztatnak mindenért. Pedig, akinek minimális esze is van, tudhatja, hogy attól, hogy vannak rossz emberek is közöttük, a többség nem az.

Mások, de nem rosszak.

Persze, tudom, lehet azt mondani, hogy nem élek a közvetlen közelükben, könnyű ebben a liberális ködben, messziről pofázni, de nem gondolom, hogy ne lenne igazam.

Ha csak egyetlen ember is van közöttük, akik jó, akkor miatta sem engedhetné meg magának senki a kirekesztést. Ha csak egy, de nem egyről beszélünk.

Van egy régi barátnőm, aki bár Magyarországon született, arab az apja, ezáltal a neve is.

Életében nem volt még arab országban sem, semmi köze a valláshoz, a szélsőségekhez meg pláne nem. Tudom, mennyi megkülönböztetés éri egy utazás során, mikor belenéznek az útlevelébe. Külsőre is látszik, de a neve mindent elárul. Mennyi energiája megy el arra, hogy bizonyítsa, ő nem olyan.

Talán a melegségem, vagy az, hogy egész gyerekkoromban csúfoltak valamiért, mondatja velem azt, hogy soha nem szabad általánosítani.

Tisztában vagyok azzal is, hogy sok meleg nem úgy viselkedik, mint ahogy én, amit én helyesnek tartok. De mi számít annak?

Ha valaki megéli a szexualitását melegként, az egyből aberrált, perverz, és sorolhatnám, ha egy heteró teszi ezt, senkit nem érdekel.

Ugyanez a nő- férfi összehasonlításban is, a klasszikus macsó – kurva vonalon.

Egy férfi, ha sok nője volt, ő jól tette, használja csak ki, éljen, ha egy nő teszi ugyanezt, akkor egy ribanc, aki nem bír magával.

Ha a pride -on valaki egy kicsit is megbotránkoztatóbb, eggyel hiányosabb öltözékben van, akkor az rohadt buzi, ha egy heteró nő, akkor szexi.

A pár extra példa mellett pedig elveszik a szürke tömeg, nem veszik észre, és az a pár ember lesz az elrettentő példa.

Szerintem emberek vannak, nem melegek, arabok, cigányok és keresztények.

Nem mondom az összes katolikusra, hogy pedofil, pedig ezektől az esetektől hangos az egyház, nem mondom minden férfire, hogy agresszív állat, pedig naponta több családon belüli erőszak történik, ahol a férj péppé veri a gyerekek előtt a feleségét, nem mondom minden melegre, hogy perverz, mert sokan szabadabban élnek, ami a szexualitást illeti, és nem mondom minden cigányra, hogy bűnöző, mert ezt látom a híradóban.

Azt nem mondják be, hogy egy szőke, kék szemű ember leszúrt egy másikat.

Lehet statisztikákkal dobálózni, de semmi értelme nincsen, és ilyenkor gondoljunk arra, hogy ezzel azokat is megbélyegezzük, akiknek semmi, de semmi közük az egészhez.

Vannak bűnözők, pont.

Vannak perverzek, pont.

Vannak rossz emberek, pont.

És vannak jók is, sokkal többen, csak könnyebb a rosszakra mutogatni, mert a jóság természetesnek hat, pedig egyáltalán nem az.