T4- Tévedés, Titok, Türelem, Teljesség.

HIV, ahogy én él(t)em meg.

HIV, ahogy én él(t)em meg.

tervek

2020. augusztus 26. - javier mendez

tervek

Megint teljes készültségben vagyok, vagyunk, mert utaznánk még szeptemberben, de nem tudom, mi lesz.

Ettől az üzengetéstől még fenyegetéstől megőrülök, teljesen kikészít.

Júliusban vettünk jegyet Dél– Európába, mert Bence egyik barátnője kölcsönadta a lakásukat, a férje helyi.  

Gondoltuk, mivel nagyon olcsó a jegy, vegyük meg, maximum ingyenesen átfoglaljuk.

Ez szeptember vége, és fogadni mertem volna, hogy októbertől lesz nagyobb para, akkortól nem, vagy csak korlátozottan lehet utazni.

Előbb mentünk volna, de vagy a macskavigyázás nem volt megoldott, vagy Bencének volt munkája. Az is baj volt, hogy a tulajdonosok augusztus közepéig ott voltak, így csak az utána következő dátumok jöhettek szóba.

Az, hogy augusztus 19-én kezdenek célozgatni, és 27.-én jelentik be hivatalosan, hogy szeptember egytől ne utazz sehova, az egészen abszurd.

Nyílván, ha nem áll rendelkezésemre egy magángép, akkor augusztus végén már egy ideje megvannak a szeptemberi terveim utazás terén.

Könnyű azt mondani, mint ahogy tették is, hogy mondják le, ami lemondható (van rá pár napod, mint ahogy arra is, hogy lásd a tengert, ha nagyon akarod), ha nem akkor pedig vis major. Hajtsd már be a vis major-t egy repülőgép társaságon, vagy egy szálláson.

Most intézem az egyik barátnőm Portugál útjának lemondását, ahol ráadásul egyértelműen fogalmaz a lemondási szabály, hogy 14 nappal utazás előtt ingyenesen lemondható. Az esküvő elmaradt, de ez kiderült már június környékén, le is mondta a szeptemberi szállást, előleg befizetve, nem kis összeg, és most levelezés folyik portugálul, hogy ne vouchert adjanak, hanem utalják vissza a befizetett összeget. Nem akarják, sírnak, hogy nem várt esemény, meg fizetniük kell az alkalmazottakat. Írtam nekik, a barátnőm nevében, hogy Önöknek van egy (jelenleg) kevés foglalással működő hotelük (ráadásául nem is egy, hanem sok, mert ez egy lánc), nekem pedig egy lakáshitelem, és egy elvesztett munkám, szóval panaszkodni én is tudok.

És akkor majd Kovácsék be tudják hajtani, hogy vis major. Persze, ez mind életszerű.

Szeptember még bőven szezon Dél- Európában, így gondolom nem mi vagyunk az egyetlenek, akik utazást terveztek.

Értek mindent, komolyan is veszek minden, ezzel kapcsolatos intézkedést, de utálom, hogy az utolsó pillanatban üzengetnek, és tartanak sakkban.

Nem tudom, mi lesz az újítás, de olyan, mintha az, aki külföldre megy nyaralni, valami sátáni dolgot tenne, pedig csak nyaralni akar, új helyeket felfedezni, kint él a családja, egy éve nem látták egymást, nyelvet tanul, párkapcsolat, bármi, de nem is hiszem, hogy meg kellene magyarázni. Ha Balatonon vagy a tömegben, vagy strandon, esetleg buliban a rakparton, az nem számít. Én biztos vagyok abban, hogy a magyarok egy nagy része jobban elengedi magát itthon, mint külföldön. Hazai pálinkát, ősapaink földjére kilökni magunkból szívmelengető érzés.

Sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam Spanyolországban, úgy, hogy repültem és  sokat buszoztam, mint itt egy strandon.

Voltam háromszor strandon, pedig nem nagyon szoktam, de most igényeltem, és ott ami volt, az minden, de nem óvatosság. Folyamatosan mozgásban voltam, mert amíg elmentem a medencébe, addig egy centire mellém költöztek. Nagyon nehéz volt a távolságot tartani, de én akkor is igyekeztem, inkább átköltöztem máshova. Amikor pedig vihar volt, és ezer ember bezsúfolódott a bejáratnál a tető alá, na az komoly para volt. Én akkor is elvonulva, álldogáltam tíz percet, majd elindultam, eleve vizes voltam, kábé mindegy.

Foci húszezer emberrel mehet, mi egy kis faluba nem mehetünk el, mert DÉL.

Értem, magasak a számok, tényleg vigyázni kell, de az sem mellékes, hogy sokat tesztelnek. Rengeteget.

Nem tudom, hogy lesz, de én még a karantént is bevállalnám, Bence nem nagyon tudja.

És az a baj, hogy most, hogy végig olvastam az ingyenes módosítási lehetőséget, kiderült, hogy december 31.-ig lehet áttenni, és csak egyszer ingyenes. Nincs módosítási díj (ami nem tudom amúgy mennyi), csak akkor kell ráfizetni, ha a második jegy többe kerül, mint az első.

Mivel ez a nyaralás nem volt betervezve, és sokat tanultunk a tavaszi stop-ból anyagilag is, ezért nem fizetnénk sokkal többet, mint amit gondoltunk. Nem mellesleg a szállás ingyen van. A jegyet is nagyon olcsón vettük, és tartok tőle, a bejelentés után megemelik az árakat, hogy a módosítás mégse legyen ingyen. Illetve hova menjünk ennyi pénzből, ami nem dél?

Ha nem lehet utazni szeptemberben, akkor valószínű novemberben sem, betippelünk egy dátumot, hogy november 21, és ha akkor sem nyert, akkor így jártunk. Ha törölnék a járatot, az nekünk jobb, de az is rettenetesen idegesítene.

A tengert akarom újra, és még így is mázlim, van, hogy a júliusit meg tudtam csinálni, mert eredetileg szeptemberben szerettem volna menni, de féltem, hogy még bizonytalanabb lesz a helyzet.

Mivel kínosan ügyelek arra, hogy védjem magam (és azt gondolom, ugyanannyi esélyem van itthon is elkapni, ráadásul kint jobban figyelnek a védekezésre az ember szintjén), attól nem félek, hogy pont ott, pont akkor betegszem meg, inkább attól, hogy elkezdődik egy macera.

Semmi kedvem rendőröknek integetni az ablakból, akár reggel hétkor.

Magamtól itthon maradnék amúgy is két hétig, eddig is ezt tettem, és maximum a közértbe mennék le, azt is maszkban.

Bence is, de mindenki találkozik nap, mint nap olyan emberekkel, akik külföldön voltak, vagy valakivel szoros kapcsolatban volt, aki ott volt, vagy egymás mellett ültek a strandon egy külföldivel.

Meg hagyjuk már ezt a külföldet, de tényleg.

Nagyon szomorú vagyok, és feszült, hogy megint ez van.

Tudom, nem kellene utaznom, de nem tudom megtenni. Képtelen vagyok rá, nekem ez adja a levegőt, el sem tudom képzelni máshogy az életem. Gyerek- kamaszként kábé 12 éves koromtól 19-ig gyűjtöttem az utazási katalógusokat, teljesen megvadultam tőlük, kívülről tudtam, melyik görög szigeten milyen városok és hotelek vannak. (azóta sem jutottam el) Embermagasságban állnak azóta Apám pincéjében.

Tengert vagy pálmát láttam képen, teljesen elvarázsolódtam. Apámmal láttam először a tengert Bibione- ban, Észak- Olaszországban egy egynapos velencei buszos út keretében. Két órát töltöttünk ott, amíg kiraktuk azokat a szerencséseket, akik egy hétre maradtak. Mi mentünk haza. 14 éves voltam. Gyerekként voltam a bolgár tengerparton, de kábé hét éves voltam, semmi emlékem nincs, csak amit meséltek, hogy elvesztem, mert sétálgatni támadt kedvem a parton, és túl messzire mentem. Anyám sokkot kapott.

Akkor ott, a kétórás nyaralásomon öt fotó is készült, hogy állok az egyetlen nem túl nagy pálmafa előtt, ami el is volt kerítve. Ölelgettem, mint egy hülye, annyira vágytam rá.

Akkor, gyerekként azt mondtam mindig, és utána is folyamatosan, hogy én semmi mást nem akarok, csak utazni. Nem volt nehéz, mert Apámnál is ezt láttam, csak ő fejben, a könyvek lapjain utazott. Nem akartam elszalasztott lehetőségeken, be nem járt tájakon keseregni, így azt mondtam, hogy minél több helyre szeretnék eljutni.

Huszonöt évesen ültem először repülőn, azóta még 146 fel-/ leszállásom volt.

Akkor is jó nagy falattal kezdtem, mert Közép- Amerika volt az úticél, Karib térség. Olyan volt, mint egy álom, amire 13 éve vágyom minden nap.

Jó volna Bencével is időt tölteni, kiszakadni, és felkészülni a következő nehéz időszakra.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hivsztori.blog.hu/api/trackback/id/tr7016173894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása