reggel korán keltem, bár nem sokat aludtam. 

lementem reggelizni, de nem szólt senki semmit, mikor leadtam a kulcsot. 

mikor visszajöttem, közölték, szobát kell cserélnem. nem volt erőm már vitázni, pofákat vágtam, ami a maszk alatt is nyílván látszik. (mint ahogy a hajnali idegességem is, sőt, talán nagyobb hangsúlyt kap, ha csak a szemem látszik)

kértem, hogy adják oda az új kulcsot is, hogy ne kelljen lemennem újra. 

nem adták,így szemetes zsákban vittem le a már kipakolt cuccaim egy részét. 

negyed órát vártam, semmi nem történt, megkérdeztem, mi van már megint. 

nincs kitakarítva.- jött a válasz, 

akkor mi a faszért most költöztetnek át, miért nem akkor, amikor már lehet. 

nem értem az egészet. 

lényegesen feszültebb vagyok már csak attól is hogy az öröm helyett, hogy utazom, folyamatos idegeskedés volt.

említettem, hogy éjjel fél órát baszakodtak. azt mondta, ez nem igaz (pedig nem is ő volt itt). ha meg tudtam volna fogalmazni, elmondtam volna, hogy ez az a mondat (hogy a vendég hazudik), ami soha, de SOHA nem hagyhatja el senki száját senkinek, aki kereskedelemben, vendéglátóiparban, idegenforgalomban dolgozik. 

soha. akkor pedig főleg nem, ha még igaz is. 

ott volt egy idősebb hölgy is, mondta, hogy ő a főnök, őt hívták éjjel, és megijedt, hogy baj van, ideges vagyok, pedig azt szeretné, ha boldog lennék.

megnyugtattam, hogy boldog vagyok, pár mondatban elmondtam az én verziómat is, de nem érdekelt már.

kicsit szépített, mert maga előtt kezét összetéve, ezzel imádkozást jelezve, elnézést kér.

bepakoltam az új szobába. 

az erkély egy belső udvarra néz, a "kukákra". de csak az enyém. 

mikor bekentem a lábam napolajjal, feltettem a wc deszkára, ami összetört ettől. 

mehettem újra le, hogy összetört a deszka. egyik nyelven sem tudom,megnéztem és lefotóztam. 

holnap kicserélik. 

ha már ott voltam, kértem szappant is, mert itt sincs. 

kaptam zacskós sampont, tusfürdőt. legalább a szappan szót begyakoroltam.

el jabón. 

Elvesztettem a maszkom a parton.

Az a hely, ahol elvileg nem kell, bár hivatalosan úszás közben nem kell csak viselni.

Itt mindenki hordja, mindenhol, kötelező is. Alig látni egy – egy embert, aki nem.

Nem tudom, hogyan történhetett, de lementem a partra, akkor még megvolt.

Elmentem úszni, és nem tudom, hova tehettem.

Teljesen kétségbe estem, hogyan fogok így bárhova menni.

Maszk nélkül elindultam. Rágyújtottam, legalább van indokom.

Folyamatosan úgy éreztem, mindenki engem néz, engem hibáztat mindenkiért, aki megfertőződött, pedig valószínű nem, de fura érzés volt.

Az is, hogy itt tartunk.

Láttam egy üzletet, ahol árultak anyagból öt euróért, de ahhoz be kellett mennem.

De nem volt nálam maszk.

Két papírzsebkendőt egymásra tettem, a szára szorítottam, korábban azt gondolhatták volna, hoigy kiesett két fogam, gyorsan választottam, átverekedtem magam az embereken, akik maszkban voltak, és maszkot vettek.

Egy kézzel egyensúlyozva kivettem a pénzt, megszereztem a maszkot.

Meg sem lepődött az eladó, gondolom ennél extrémebbel is találkozott már.

Most van új maszkom.

Ma amúgy is vissza kellett jönnöm, mert maszk nélkül indultam reggelizni.

Teljes őrület.