Már amikor a rendelőben vártam, akkor jobban lettem, mintha leülepedettt volna az egész bennem. Visszamentem az optikushoz is, hogy hátha az új olvasósemüvegem is bejátszott a képbe. A doktornőhöz kértem időpontot, aki a szemvizsgálatot végezte. Elképesztő kedves, imádok oda járni. Fogadott, elmondtam, hogy mi történt, és persze, nem gondolom, hogy teljes mértékben a szemüveg szokatlansága okozhatta a bajt, de benne lehet a pakliban. Helyeselt, és mintha jobban érdekelte volna a magas pulzusom és a rosszullétem, mint az orvosomat.

Beszélgettünk, mondta, meg fogom szokni. Amint kijöttem, még jobban lettem.

Lehet, hogy volt valami, de hogy túlpörgettem magamban, az biztos. Mint mindent. Le kellene szoknom erről.

Mindenesetre utánajártam, megnyugodtam, remélem így is marad.

Évek óta halogatom az anyajegy vizsgálatot, igazából tizenéve voltam utoljára, és azóta elmúlt már pár nyár, és a technika is fejlődött.

Bence régen járt a doktornőhöz, aki nem csak bőrgyógyász, hanem immunológus is. Bence korábban is feltárta előtte a státuszát, és nagyon jól kezelte. Nyílván, mert szakmabeli volt, még akkor is ha a bőrgyógyászatot mélyítette el jobban.

Három éve fel is hívtam Dr. Mezey Valériát, hogy ejtsük meg a vizsgálatot.  Akkor mentem Amerikába, és nem volt már időpont, csak sokkal később, így abban maradtunk, majd ha visszajöttem. Eltelt három év, és mivel Bence is bejelentkezett, engem is beiratott.

Neki le kellett szedni két kockázatos, de rendben lévő anyajegyet, még jobban stresszeltem, hogy nálam mit fog találni. Bence nagyon ritkán van direkt napon, én azért ha nem is órákat, de szívesen fetrengek a parton tűző napsütésben.

Egy budai lakásban van kialakítva a rendelő, kedves recepciósok, kultúrált, de nem hivalkodó környezet. Kicsit várnom kellett, de tíz perc múlva már egy hatalmas szobában álltam, velem szemben Dr. Mezey.

Bence sokat beszélt róla, hogy milyen különleges nő. Hatvan körüli, de megállapíthatatlan, mert elég rendesen hozzá van nyúlva az arcához. Bence, aki régóta ismeri, teljesen megdöbbent a látványtól, hogy mennyit változott a tíz évvel ezelőttihez képest. Láttam róla fiatal képet, nagyon szép nő volt.

Nem tartottam durvának a látványt, mint ahogy Bence lefestette, bár én most láttam életemben először. A szája egy kicsit vad, de öt méterről, szemüveg nélkül huszonötnek néztem volna, közelről sem többnek negyvennyolcnál. Jól sikerült.

„Jónapot doktornő, Bence ‚küldött‘, már nagyon sokat hallottam Önről, nagyon örülök, hogy végre személyesen is...“ – kezdtem, leplezve, hogy azért nem kicsit parázok, milyen veszélyes anyajegyek kerülnek nagyító alá.

Nagyon megörült nekem, leültem, elkezdtünk beszélgetni.

Magabiztosan kitöltöttem a váróban az adatkérő lapon, milyen gyógyszert szedek. Nem kellett titkolóznom, tudtam, őszinte lehetek. Jó érzés volt, még akkor is, ha ezért egy vagyont kell otthagynom.

Beszéltünk a státuszomról, készültem számokkal, az utolsó két eredményemből, mert tudtam, Bencétől is kérdezte. Majdnem fél órát beszélgettünk vizsgálat előtt.

Ezután anyaszült meztelenre vetkőzve kellett felfeküdnöm egy ágyra, ami felett extrém erős műtős lámpa lógott. Dr. Mezey és asszisztense a testem minden miliméterét megvizsgálták nagyítóval. Négy anyajegyről két – két fotót is készítettek, hogy mikor egy év múlva újra megyek, miliméterről, miliméterre össze tudják hasonlítani, változott e.

Ezen kívül talált három apró dolgot, amit szeretett volna leszedni, én pedig jó beteg módjára igent mondtam. Semmi gáz nincs vele, mint ahogy az anyajegyeimmel sem, de jobbnak látta leszedni. Rossz és kényes helyen is van, így pláne.

Mezey két oldalas feljegyzést készített a vizsgálatról, majd elköszöntünk.

„Nagyon örültem, hogy megismertem.“ – buliztam még az ajtóban is, majd a recepción kaptam időpontot. Egy hét múlva beavatkozás.

Kíváncsi lennék, hány orvos végezne el rajtam egy felszíni sérüléssel járó kezelést, tudva, hogy HIV pozitív vagyok, és persze, nem fertőzök.

Nem tudom, mert kerülöm az állami egészségügyet, de vannak azért olyan esetek, amikor kénytelen vagyok, de szerencsére az elmúlt években a László Kórházon kívül nem kellett.

Egy héttel később ugyanabban a váróban ültem. A múltkori vizit után elhatároztam, elhozom Dr. Mezey-nek a vérvételemet, amit a Lászlóban nyomtak a kezembe múltkor, mondjon rá valamit, mert van pár csillag, ami bár nem extrém kiugró értékű, de azért vagy alacsony, vagy magas. Nem modtak rá semmit, de nem bízom már annyira bennük.

Mikor beléptem, a doktornő kedvesen fogadott, majd kérdezte, felkészültem e a beavatkozásra. Mondtam, hogy amennyire lehetett, és remélem a doktornő eggyel jobban.

„Elhoztam a legutóbbi vérképemet, vannak benne eltérések, az orvosom szerint semmi, de nagyon örülnék, ha rápillantana.“ - tértem a tárgyra, mielőtt beavatkozunk. Gondoltam, ha már nagyon pörög a pénz, igénybe veszem konzultásként is.

„Természetesen.“ – kezdte.

„Így nehéz, hogy nem látom, mi volt előtte, de az látszik, hogy valami fertőzés lehet, a fehérvérsejt számokból... jó, ez mondjuk nem vészes, de a máj értéke kiugrott kicsit... nem nagyon, egészen kicsit, de lehet hogy egy hasi ultrahangot érdemes lenne... igen, hmmm, igen, az látszik, hogy vagy mert influenza járvány volt, és említette is, hogy beteg volt akkor decemberben... látni kellene hogy mi lesz a következőnél. Ha akkor nem változik, akkor lehet hogy érdemes lenne egy hematológust felkeresni..“

„Nagyon rosszak ezek az eltérések?“ – kérdeztem.

„Nem dőlök a kardomba, valószínű sokan kiröhögnék, de ő szeret biztosra menni. Simán lehet hogy egy megfázáshoz hasonló dolog van a háttérben, vagy nem hat a terápia...“

„Nem hat a terápia?“- akadtam meg.

„Vírusfertőzésre utalnak a jelek, és bár a vírus nem kimutható tartományban van, ettől még bármi lehet, nézzük meg a nyarat. Ha nem áll vissza, akkor kitaláljuk.“

- felelte.

Nagyon megköszöntem, hogy ennyit foglalkozott velem pluszban. Nem nyugodtam meg teljesen, és tudom, hogy a következő vérvételnek tétje van, de nem volt időm gondolkozni, mert be kellett mennem a műtőbe.  Az egész beavatkozás húsz percet vett igénybe, a lézerezéssel együtt.

Megírta a papírt, kicsit még beszélgettünk, fizettem, és hazasétáltam. Annak örültem, hogy ennek is utánajártam, információkat gyűjtöttem, de azért aggódom kicsit.

Remélem nem lesz semmi olyan, amivel komolyabban kell foglalkoznom.

Igyekszem kicsit lenyugodni, mert sok minden felhalmozódott bennem, de annak örülök, hogy mindig olyanokba botlok, akik segítenek ebben, de ugyanakkor őszinték is velem.