Szokásos menet a Lászlóba, most a „B hét“ van, amikor nincs vérvétel, csak receptet írnak. Mivel negyed évente megyek, mindig egy- egy évszakhoz kapcsolódnak ezek , most a tavasz, az a legjobb, tele várakozással, fokozódó élettel, aztán a nyár, a meleg, az ősz az elmúlás, és a tél, Karácsony előtti időszak, amit nagyon nehezen viselek.

A tavaszit szeretem a legjobban, talán akkor van általában a legjobb hangulatom. Nem tudtam reggel menni, így elég későn, negyed tizenkettőre értem oda, de mivel nem vérvételre mentem, így nem volt fontos hogy tizenegyig megérkezzek.

Valahogy más volt ez, mint az eddigiek, valami átfordult, de nem tudom még megfogalmazni hogy mi.

Páran ültek kint a váróban, mikor beléptem, köztük kettő feltehetően orvostanhallgató lány, akik dr. Szabóra vártak. Páran kijöttek, de nem volt nagy pörgés, csak onnan gondoltam, hogy korábban ment a zúzás rendesen, hogy a nűvérek hulla fáradtak és rossz kedvűek voltak. Próbáltam volna kedveskedni, de nem volt vevő rá senki. Igazából annyira én sem, csak próbálom tompítani a szituációt.

Alig ültem kint pár percet, amikor az új nővér, Zsóka behívott. Mondtam, hogy csak receptért jöttem, leültetett, megkérdezte a nevem, majd hozta a kartonomat.

Kérdeztem, kaphatok e egyszerre több havi gyógyszert, mert el fogok utazni.  Bencét egyszer félreértették s azt hiszik külföldön él, így neki három alkalom óta folyamatosan négy hónapot írnak fel egyszerre. Nem kell érte havonta elmennie, meg nála van, nem függ attól, hogy lesz e, hiánycikk e, ilyenek.  Tudom, túlparázom, de ha valakiben nem bízom, akkor a politikusokban egyáltalán nem.

Mondtam, hogy három hónap jó lenne egyszerre.

„Azt nem lehet.“ – dörmögte Zsóka.

Ekkor bejött Klári nővér is, neki is elmondtam, hogy sokat leszek külföldön, így kényelmesebb lenne, ha egyszerre kaphatnék többet.

Mondtam, hogy ismerek olyat, akinek erre lehetősége volt, ezért bátorkodtam felhozni a témát. Hiányzik Mária nővér, neki mindig mosolyt tudtam csalni az arcára.

„Négy havi van, ha tartósan külföldön tartózkodik.“ – folytatta Zsóka.

„Az is jó lenne.“ – csaptam le a lehetőségre azonnal.

Ha nincs elöltöltős, jó lesz a felültöltős is, maximum nem pakolok rá semmit, köszönöm.

Akkor már két és fél hónapokat durrogtattam, hogy ennyit leszek távol, de láthatóan senkit nem érdekelt, csak az hogy akkor a kivételesen előre megírt receptet össze kell tépni, és újat kell írni helyette.

„Nagy segítség lenne, de természetesen csak akkor ha nem jelent gondot.“ – még mindig pofáztam.

„Üljön le kint, majd szólunk.“ – mondta Zsóka, és ezzel újra kikerültem a váróba. Egy srác volt csak rajtam kívül, dupla annyira zavarban, mint én, amitől kicsit jobban ki is húztam magam.

Néhány perc telt el, mikor Zsóka kijött, kezében a két recepttel, belemondva a teljes nevem a térbe. Mondjuk a naptárakban is ott vannak a nevek, amit bárki láthat, ha kicsit jobban figyel, vagy a vérvételes csövek matricáin.  Nem látok tükéletesen, meg igazából nem is érdekel. Amúgy is mindent ki lehet hallani, amit az ajtó közelében beszélnek, mert annyira vékonyak a falak.

„Szeretnék időpontot is kérni vérvételre..“ – mondtam, a már befele siető Zsókának a folyosón.

„Telefonáljon..“ – mondta, de nem is értettem, miről kezd beszélni, telefonálni csak a vérvétel eredményért szoktam, és akkor is csak egyetlen nap, egy órás intervallumban.

„Bemennék, hogy nézzünk időpontot..“ – mondtam, és már jeleztem, együtt megyünk vissza.

Dehogy fogok telefonálgatni, most itt vagyok, és ez kiváló alkalom arra, hogy nézzünk egy vérvétel dátumot.

„Négy hónapra kapott gyógyszer, akkor legyen négy hónap múlva.“ – mondta .

„Az nem baj, hogy egy hónappal több ez mint a szokásos három? – érdeklődtem tudatos betegként.

„Nem, ennyi rugalmasság van, és ha szedi a gyógyszert, akkor minden rendben, és nem számít. Csak szedje, mindig, pontosan. „ – folytatta Zsóka nővér.

Elővette a kartonomat, és mutatta (bár nem láttam), „nulla, nulla, nulla, nulla.“

„Szedje a gyógyszert!“ – ismételte meg.

„Szedem, szedem, és nagyon köszönöm a segítséget és a rugalmasságot.“ – köszöntem el a kezemben két recepttel, nyolc doboz, négy havi adag, kicsivel több, mint egymillió forint. Ha nem cserélték volna le drágábbat olcsóbbra, akkor másfél lett volna.

Táskámban egymillió forint értékű kemikáliával, elindultam a Praktikerbe virágföldet venni. Tavaszi menet pipa, legközelebb izzadva megyek a nyár kellős közepén, akkorra már a virágok is megerősödnek.