Ma van a hivatalos hatodik évfordulónk Bencével. Azért hivatalos, mert októberben találkoztunk, de el kellett telnie néhány hónapnak, hogy kapcsolatnak tudjam tekinteni azt, ami köztünk van. Segítettek a körülmények, hogy kiderült, hasonló cipőben járunk, de azt hiszem egy idő után engednem kellett a sorsnak. Rossz időben találkoztunk, teljesen másban voltam, nem mondom, hogy nem vágytam kapcsolatra, de mindig olyanok kellettek, akiknek én nem, olyanokba gondoltam bele valamit, ami sose volt ott. Akkor mikor találkoztunk, pont elegem lett abból, hogy üres köröket futok, és ha nem is teljesen tudatosan, de úgy döntöttem, elengedem egy időre ezt a dolgot.

Bence nagyon akarta, ami egyszerre volt nagyon hízelgő és fojtogató. Nehezen kezeltem, de tudtam, értékelnem kellene. Éreztem, hogy van valami köztünk, de nem tudtam, mi az, és mivel Bence türelmes volt, el is kényelmesedtem, ami sokszor úgy tűnhetet, játszom vele. Lehet, így is volt, de nem szándékosan. Nem akartam bántani. Egyszerűen megijedtem attól, hogy Ő engem akar, és ezt egyértelművé is teszi, nem taktikázik, hanem aszerint cselekszik, amit érez. Korábban nem nagyon találkoztam ilyennel, nem tudtam, mit kezdhetnék vele. Lassan bontakozott ki, mint egy Almodóvar film, tele olyan szélsőségesen szürreális elemekkel, amelyeket a spanyol rendező sem tudott volna cifrábban megalkotni.

Eltelt hat év, vagyis már a hetedikben, és visszagondolva olyan, mintha mindig együtt lettünk volna. Rengeteg dolgon mentünk keresztül, tragédiák, örömök, utazások, és az érzés, bármikor hátradőlhetek, mindig ott lesz. Szerencsés vagyok, hogy találtam valakit, aki mellett önmagam lehetek, aki pont azért szeret, mert ilyen vagyok.

Felugrott ma egy nagy csokor liliommal munka közben, hozott ételeket, meg kicsit velem volt. Már ettől jobban lettem, pedig mikor itt volt, rendesen kiborultam, hogy ennyire szerencsétlen vagyok, hogy itthon kell fetrengenem, és ki tudja, milyen bajom van. Nem kell a szomszédba mennem egy kis kétségbeesésért. Bundi is folyamatosan ügyeletben van mellettem, le sem száll rólam, vagy mellettem, vagy rajtam fekszik, mindenhova követ, lesi minden rezdülésem.

Teljesen elérzékenyültem, hogy a milyen csodás választott családom van, és ha csak ennyi lenne egész életemben, már azt mondhatnám, hogy megkaptam, ami számít. Persze, ilyenkor elesetten fokozottan hiányzik az Anyukám, és ha egy dolgot változtathatnék meg az elmúlt évekből, akkor az az lenne, hogy találkozzanak Bencével. Látom magam előtt, hogy nevetnek a konyhában, Anyukámnak könnyekkel teli szemekkel mondja, hogy mennyire örül hogy vigyáznak rám. Tehettem volna róla, hogy ez ne maradjon ki, de nem tettem. Most már máshogyan csinálnám. Feltételes mód.

Múltkor a masszőröm megkérdezte, mit szeretek Bencében. Akkor azt mondtam, hogy azt, hogy nagyon közel van az értékrendünk egymáshoz. Elég racionális válasz, de ebben azért sok minden benne van. Most, hogy kicsit elgondolkozom rajta, sok dolgot össze tudnék szedni.

Szeretem, hogy nyugodt, megfontolt, pont az ellentétem.

Szeretem, hogy jó ember, és segít mindenkinek, akinek tud. Vagy hajléktalant ment, vagy macskákat, vagy csak örömet okoz valakinek.

Szeretem ahogy szereti Bundit, ilyenkor érzem igazán, hogy egy család vagyunk.

Szeretem, hogy kitartó.

Szeretem, hogy őszinte és tiszta.

Még ezer dolgot fel tudnék sorolni, és a külsőről nem is beszélek.

6 év.

2190 nap,

52560 óra, meg amennyivel több.

Rengeteg nevetés, sírás, üvöltözés, ölelés, hallgatás, kaland.

Teljesen megváltozott mindkettőnk élete. Sose cserélném el azokra, akikről akkor fantáziáltam. Nem tudhatom, mi lett volna, ha, de nem hiszem hogy kívánhatnék sokkal többet. Hozhat bármit a jövő, a családom Ő és a macska, és ezen senki és semmi nem változtathat.

Egy korai összeveszésünk alkalmával ezt írta egy levélben, és ennél szebbet sose tudnék mondani:

“..nem akarlak elveszíteni, kincsre találtam benned ebben a szegényes világban..bármit megtennék a boldogságunkért.”

Remélem ez mindig érvényes lesz, és rászolgálok a jelzőre.

Alaposan szétsírtam magam miközben írtam, de lehet, ettől fogok meggyógyulni teljesen.

Örülök, hogy hat éve ilyenkor történt valami, ami segített hogy felszabaduljak ebben a dologban. Örülök, hogy olyan embert találtam, akinek ennyi türelme van hozzám, és mindenben mellettem van.

Javier boldog.