Az év utolsó vérvétele. Megint taktikáztam, és későn mentem, de megint nem jött be, mert voltak kábé hatan előttem, szerencsére, senkit nem ismertem. Ilyenkor mindig elbizonytalanodom mielőtt feltépem az ajtót a 14-es ambulancián, de aztán erőt veszek magamon, eszembe jut anyukám, és bátran belépek.

Persze, a bátorság nem teljesen őszinte, inkább csak szeretnék túlesni rajta.

Gyalog mentem, bár rettenetesen hideg van. Összefutottam Erzsébettel, Viki volt szomszédjával. Megsimogattam a vállát, mikor megláttam, és szóba elegyedtem vele. Beszélgettünk pár percet, boldog Karácsonyt kívántam, lenyomtam neki egy puszit, majd mentem tovább. Közben nagyon éreztem Vikit, mennyire röhögött volna, hogy puszilkodom vele. Erzsébettel, aki pokollá tette az egész ház életét.

Vallom, ha kedvességet adsz, azt is kapsz vissza, így igyekszem ehhez tartani magam.

Mikor beléptem a rendelőbe, azonnal leültem, és vártam. Nem kellett sokat, gyorsan pörgött, maximum húsz percet töltöttem kint, kerülve a tekinteteket, figyelve az ajtót, ki fog következőként belépni. Amikor sorra kerültem, vidáman bementem, hangosan köszöntem, majd beültem arra a székre, ahol a vért veszik. Zsóka végezte a tevékenyéget, Klári közben a számítógépet püfölte. Útközben vettem egy kiló mandarint, amit át is adtam, ezzel nagy sikert aratva.

„Jaj, mandarin...- kezdte Klári nővér – nagyon szeretem.“

„De jó, nem tudtam, de akkor jók voltak a megérzéseim.„ – válaszoltam.

„A kedvencem, alig várom, hogy elkezdjem enni, amikor itt végeztünk. Mindenki csokit hoz, de jóbol is megárt a sok. De a mandarinnak most nagyon örülök. Nagyon kedves vagy, köszönöm szépen.“ – folytatta.

Ennyi örömet szerezni, nem kell hozzá semmi extra. Anyukám is nagyon szeretett mások kedvében járni, tőle tanultam.

Külön jó, hogy eltaláltam, mire vágynak a kedves nővérek.

Klári letette az asztalra a gyümölcsöt, majd visszatért a gépéhez. Közben Zsóka előkészítette a vérvételt. Nem félek a tűtől, de azért ilyenkor nem nézek oda, a fogamat is kicsit összeszorítom.

„Ivott ma? „ - tette fel a kérdést Zsóka nővér.

„Nem, mert nem akartam, hogy híguljon a vérem.“ – válaszoltam.

„Azért egy kicsit kellett volna, mert alig jön.“ – érkezett a válasz.

Megfogadtam, hogy legközelebb figyelek erre. Jót akartam, ezért nem ittam tényleg semmit, ezek szerint nem tettem jól.  Valóban nagyon nehezen ment le az azt hiszem négy ampulla vér, de végül sikerült.

Aláírtam a papírokat, visszaadtam a kezembe nyomott múltkori vérképet, nem kívánok vele egy helyen tartózkodni, mindenkinek jobb lesz, ha itthagyom.  Kaptam időpontot tavaszra, majd mondták, üljek ki, mert a recepteket nem írta még meg Lőrincz doktor.

Visszakerültem a kinti térbe, és vártam. Tíz perccel később már az orvosomnál voltam, aki láthatóan rohant valahova, így ezúttal nem kínált hellyel. Átadta a recepteket megkérdezte, jól vagyok e, van e valami panaszom.  Mondtam, nincs, majd hozzátettem, idén kihagyom az influenza oltást, mert több, mint két hete meg vagyok fázva. Már jobban vagyok, de nem tökéletesen, és a Hepa oltásoknál is ez lehetett a gond, hogy úgy kaptam meg, hogy elkezdődött valami betegségféle, ami beindította azt, ami utána következett.  Nem tiltakozott az orvos, hogy márpedig érdemes lenne, tudomásul vette, hogy nem kell, és kész. Nem szeretném kockáztatni, hogy az ünnepekre lebetegszem, így inkább próbálok figyelni arra, hogy ne kapjam el, bár sokszor nem rajtam múlik.

Meg sem kérdeztem, mikor lesz eredmény, teljesen elfelejtettem, de majd januárban telefonálok, két ünnep között már nem pörgök ezen.

Dr. Lőrincz mondta, hogy megnézik, kell e új Hepa oltás, termel e elegendő ellenanyagot a szervezetem. Mondtam, hogy idén kaptam, nem volna jó ilyen hamar újra, de persze, ha muszáj, akkor legyen, de bízom benne, hogy most sikerült elég védettséget kapnom, és megérte lebetegednem akkor.

Nem akartam én sem túl sok időt ott tölteni, így kezemben a receptekkel távoztam, hogy végre kávézhassak a büfében. Előtte még kezet ráztam az orvossal, boldog Karácsonyt kívántam neki, és eltüntem.

Idénre végeztem, legalábbis remélem, nem hívnak, hogy valami baj van.  Most kifejezetten kíváncsi vagyok a számokra, látszik e, hogy szinte egyáltalán nem iszom alkoholt, és jelenős hidratálást rendeltem el magamnak.  Ezt kérem Karácsonyra, nem mintha lehetne bárkitől bármit is kérni, de azért megfogalmaztam magamnak.

Jövő év elején lesz kilencedik éve, hogy kiderült a betegségem. 9 év! Rengeteg, és soha nem gondoltam volna, hogy amennyire lehetséges, helyére tud kerülni ez a dolog, és el tudom tenni egy olyan helyre, amitől nem bolondulok bele.

Remélem sokáig tartható lesz ez az állapot, és nem kell kizökkennem ebből.

Szeretnék egy kis nyugalmat, mert sok volt ez az év.