Voltam ma vérvételen, vagyis csak azt hittem, mert nem kellett vért venni, kiderült, csak decemberben lesz aktuális.

Mostanában összekeverem, és ez már a második olyan alkalom az utóbbi időben, amikor arra számítok, megszabadítanak pár ampulla vértől, és közlik, utoljára is vettek, most nem kell, csak a recepteket adják oda. Később leesett, hogy én emlékeztem jól, mert a hepa oltás miatt kellett volna, hogy megnézzék, látszik e a védelem, mert kiderült nem termel elég ellenanyagot a szervezetem. Hamár annyira szarul voltam tőle, mikor egyszerre megkaptam mindkettőt, legalánbb legyen haszna. Ez most nem derült ki.

Amióta rengeteg folyadékot iszom, majdnem kiszáradtam reggel, csak egy fél pohár vizet ittam, kihagytam a pohár víz, két gyógytea, két gyümölcstea, tejes kávé kombót.

Gondoltam, kicsit később megyek, nem lesznek sokan, megúszom a szembenézést, ami a legsarkosabb pontja ennek az egésznek.  Tíz körül érkeztem, de nem voltam egyedül. Mostanában megdöbbenek, milyen arcok várnak ugyanarra (?), mint én. Nagyon sok a középkorú, vagy annál idősebb nő, félhajléktalannak kinéző férfi. Nem tudom a történetüket, de elgondolkoztató, vajon ők hogyan kaphatták el a kórt.  Volt egy fiatal srác az anyukájával, amin nagyon meghatódtam. Ha sokkoltam volna az én anyukámat a betegségemmel, biztos ő is kiállt volna mellettem, eljött volna velem, beszélt volna az orvossal. Volna...

Nem kellett sokáig várnom, de folyamatosan azt figyeltem, mikor jelenik meg egy sziluett az ajtó üvege mögött, mikor lép be valaki, akit ismerhetek.  Mikor kijött Zsóka, az új nővér, aki Mária helyett van, azonnal lecsaptam, hogy bemehessek, a többiek kiderült, orvosra várnak.

Beültem a rendelőbe, vártam a vérvételt. Zsóka nem tudja még a nevem, így megkérdezte, hogy előkereshesse a kartonomat. Ekkor mondta, hogy most nem kell vért venni, mert nyáron már vettek. Hozzátette viccesen, hogy mindig azok akarnak vérvételt, akiknek nem kell. Nem ragaszkodom hozzá, mondtam, tudva, úgysem kívánságműsor. Kicsit azért csalódott votlam, nagyon kíváncsi lettem volna, hogy a teljes alkoholmegvonás milyen hatással lesz a szervezetemre, látszik e valami a vérképemben. Persze, ez aktuális lesz decemberben is, bár tervezem, hogy Spanyolországban lesz, hogy iszom valamit, de az azért nem ugyanaz, mint ami eddig volt, így pozitív változást várok.

Aláírtam a papírt, hogy ott voltam, kivételesen figyeltem arra, hogy ezúttal ne az orvos helyén szignózzam. Kezembe nyomott hat receptet, három havi adagot, amiket havonta lehet kiváltani. Zsóka mondta, jövő hónapban ha elhozom a következőt is, lehet hogy kiadja a gyógyszertár.

„Mindegy, nem lakom messze, nem jelent gondot, meg szeretek ide járni.“

Csak tudnám, miért mondok zavaromban ilyen hülyeségeket. Bizonyítani akarom magam és a környezetem előtt, hogy semmi baj, ez engem egyáltalán nem tör meg, erős vagyok.

Fura mondatomra dr. Szabó is felkapta a fejét, aki épp a számítógépét ütötte hevesen. Odaszólt, mikor Zsóka kiment egy pillanatra.

„Jól van? „ – mindig ezt kérdezi, választ nem várva, de azért mondtam, hogy persze, minden szuper.

Kíváncsi lennék, mennyire lepődne meg, ha rázúdítanék pár dolgot, részletesen kifejtve, mi a baj.

A receptek között volt az előző vérkép papírja is, amit azonnal visszaadtam Zsókának.

„Ne adja oda, mert otthon elkezdem nézegetni, és beképzelek valamit, jobb ha itt gyűjtjük.“ – hárítottam.  Azért megkérdeztem, ugye nincs semmi eltérés, bár azt gondolom, mondták volna.  Gyorsan átfutotta a számokat, nem látott csillagos értéket, csak a koleszterint, ami csak kis mértékben tért el a szokásostól.  Jeleztem, ez családi dolog, apai ágon mindenkinek magas, csoda hogy nekem csak ennyi. Azt persze nem említettem, hogy ha úgy alakul nem mondok nemet egy kis disznósaktra, kolbászra, és a vajat is úgy kenem, mintha fizetnének érte.

Szeretném majd ha dr. Lórincz kiértékelné legközelebb, összehasonlítva a nyárit a télivel, hogy lássuk, van e változás attól, hogy az alkoholt száműztem a napi rutinomból.  Én otthon nem szeretnék belemélyedni, már amikor meglátok egy ilyen listát, tele rövídítésekkel és számokkal, kiver a víz. Anyukámnál rengeteget dolgoztam fel, néztem utána, és prezentáltam a családnak, persze, úgy hogy ne mondjak olyat, ami esetleg visszavesz a reményből.

A másik szobában éppen egy szellemileg sérült beteg lehetett, mert Klári nővér úgy jött ki, hogy nem lehet megszúrni, így nyálmintát kell venni. Nem is tudtam, hogy ilyen van. Sokszor látok fogyatékos betegeket, azt hallottam, sok esetben egymással, ösztönből szexelnek, könnyen terjed a betegség. Ők kísérővel érkeznek, gondolom valamilyen bentlakásos intézetből. Rettenet.

Még odavetettem Klárinak, hogy jó az új haja. Nagyon megköszönte.

Szerettem volna valami gyümölcsöt vinni, de sajnos a zöldséges nem volt nyitva, ahol ezeket intézni szoktam.

Kiváltottam a gyógyszereket, és eltüntem a kertben, a büfé fele haladva, ahol végre ihattam egy kávét és egy vizet. Mikor kimentem, akkor biciklizett el a másik oldalon Bence, aki kiabálásomra megállt, és együtt mentünk egy darabon vissza a városba.  Jó volt látni, összefutni vele spontán, biztonságot adott.

Három hónap múlva újra megyek, akkor már valóban vesznek vért, addig pedig reménykedem, hogy a szervezetemben minden a lehető legjobb forgatókönyv szerint zajlik.