Nem változott semmi. Vali telefonált este, beszélt az orvossal, ugyanaz van, következő három napban fog eldőlni, mi lesz. Nem tudom, hogy mit várnak három naptól, attól félek, minél több ideig vannak leállva az ember szervei, annál kevesebb az esély a károsodás nélküli felépülésre. Rossz érzés, de muszáj racionálisnak lennem.

Ma is rengeteg emberrel beszéltem, mondták a munkahelyi források hogy hétfőn, egy nappal a tragédia előtt hazament kicsit előbb, négy óra fele, mert nem érezte jól magát. Senki nem tulajdonított ennek túl nagy jelentőséget, mert Vikitől ez megszokott volt, plusz felnőtt emberként mindenki elvileg el tudja dönteni, hogy mikor kell orvoshoz fordulni. Viki is el tudta, és tisztában is volt vele, de nem vett róla tudomást. Az az eset is aláhúzta ezt az állítást, mert mesélték, hogy most rakták össze, a női mosdóban találtak a wc mellett vért. Nem tudták akkor ezt minek tulajdonítsák, de tudva, mi történt, jogosan gondolhatták, hogy előző délután Viki már vérzett.

Lehet, nem olyan intenzítással, de vérzett. Kijöhetett a wc-ből és ahelyett hogy szólt volna valakinek, hogy segítsen, nagy a baj, hazament, lepihent, valószínű ivott egy vodkát. Találtam vodkaszagú poharat a lakásában is, a kanapé melletti asztalon. Szóval anyukája megérezte aznap hogy baj van, meg persze látták személyesen a hétvégén. Utoljára. Valóban utoljára.

Elmegy az utcám előtt minden nap, szólhatott volna. Mit csináltam volna, ha csak elmondja, de nem hajlandó orvoshoz menni? Akkor pedig miért mondaná el? Nem is mondta. Hazament meghalni. Lehet, hogy nem tudta, hogy ez lesz a vége, de évek óta sejthette hogy ennek nem lehet más kifutása.

Izraelben egyszer nem bírtam ki, teljesen kiborultam, mennyire vékony és mennyire össze van esve, és hogy ha így folytatja, meg fog halni. Némán mosolygott. Akkor, azon az estén a hatalmas tetőteraszon üldögéltünk, ittunk és dumáltunk. Alattunk egy szórakozóhely volt, amitől nem nagyon lehetett pihenni, így mi is belehúztunk. Gondoltam, nyaralunk, miért ne lazíthatnánk. Ha tudtam volna, hogy komoly gondjai vannak az alkohollal, nem eröltetem, persze, megtiltani nem tudtam volna. Nem akartam szóba hozni a témát, meg is kért rá előtte, hogy ne hozzam fel, ne feszegessem, ne erőszakoskodjak, hogy ide- oda menjünk, mert neki elég annyi is, hogy velem van.

Volt ebből korábban konfliktusunk, mikor elmentünk Szicíliára és erőltettem, hogy menjen ki a házból, ne üljön otthon, hiszen nem ezért jöttünk. Persze, láttam, hogy nagyon gyenge, de azt hittem, ha sokat mondom, akkor jobb lesz a helyzet. Az alkoholtól gátlástalanabb lettem, és nem bírtam ki, szóba hoztam, mert nem bírtam nézni, hogy mennyire rosszul néz ki. Tudtam, hogy finoman nem lehet neki szólni, így kibukott belőlem, hogy kezdeni kellene ezzel valamit, mert rossz nézni az állapotát.

A szállás sem volt túl jó választás, mert nem volt lift, és a negyediken laktunk. Nem jelezték sehol, és fel sem merült bennem, hogy Viki nehezen tud felmenni majd a lépcsőn, gyakorlatilag fél méterenként meg kellett állnia. Valósznű ezért sem akart soha kimozdulni, sétálni, mert nem tudott. Dühös voltam, és azt az érzést táplálta a tehetetlenség is, hogy nem tudok ezzel mit kezdeni. Akkor felhoztam azt, amit nem gondoltam komolyan, bíztam benne, hogy eljön az a pont, amikor megijed, és változtat. Eljött, de azt hiszem, ezen nem tud már változtatni.

Mikor szerveztük az utat, akkor mondta, hogy nem gondolta volna, hogy látja még a tengert. Megdöbbentem ezen a mondatán, de betudtam annak, hogy rossz passzban van, ezért ennyire negatív. Lehet igaza volt, és ő már tudat alatt sejtette, hogy ez így is lesz. Borzasztó belegondolni is, megélni pedig egyszerűen elviselhetetlen.

Szóval munka után hazament és gondolom éjszaka rosszabbul lett, vagy hajnalban, mikor arra ébredhetett hogy vérzik, írt, utána bealudhatott, majd újra. Belegondolni is iszonyú, mit élhetett át akkor éjszaka, mennyire egyedül volt tehetetlenül. Beleborzongok, ha erre gondolok.

Akikkel beszéltem, mindenkinek volt egy sztorija az utóbbi évekből, de főleg az utolsó kettőről – háromról, hogy mennyit ivott. Mikor egy barátnője ott aludt nála, este iszogattak, reggel Viki vodkával akart koccintani vele. Enikő visszautasította, hogy nem iszik ébredés után, meg dolgoznia kell menni, de nem hozta fel Vikinek. Mit mondhatott volna? Ne igyál reggel? Nem tudta, hogy ez különleges alkalom, vagy mindennapos. Utána kezdte összerakni, mikor látta hogy Viki hazafele minden nap vesz egy üveg vodkát. Sokszor érezte is rajta az alkoholt. Én minderről semmit nem tudtam. Izraelben sokat ittunk, bár az utolsó nap győzködtem, ne vegyünk újabb üveg vodkát, mert nem kell, igyunk sört helyette. Ha belemegy, veszek neki egy ajándékot. Kapott is egy papucsot. Utólag belegondolva, elég abszurd ez így, de akkor még ennek sem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, hiszen nyaraltunk, én is sokkal többet ittam, mint szoktam. Alapból délutántól söröztem a 43 fokban, nem éreztem gáznak. Már annak érzem, amióta kitisztult a tudatom az alkohollal kapcsolatban. Azt hogy napközben is iszik, nem tudtam. Honnan is tudtam volna? Nem szólt senki, csak most amikor mindenki előjön egy sztorival, ami még jobban megerősíti, hogy ami történt, elkerülhetetlen volt.

Vagy nem? Mi lett volna, ha akkor mindenki szól nekem, mint az egyik legközelebbi embernek, hogy baj van? Mint ahogy én is akartam a nővérének. Mi lett volna, ha minden egyes alkalommal elmondom neki hogy ne igyon? Mint ahogy elmondtam neki hogy vizsgáltassa ki magát, vegyen erőt magán, és egyen, hogy hízzon kicsit, nem normális hogy minimum 25 kilót ledobott alig több mint öt év alatt.

Talán ha jobban figyeltem volna, hogy ne igyak előtte, de akkor mi történik? Iszik otthon, meg hát én is ittam, fel sem tűnt, hogy mindenki más iszik e. Tudom, az én helyzetem teljesen más a sörrel, borral, de azt is gáznak tartom már. Nem tudtam, hogy ebből ő szintet lépett, és elindult egy még mélyebb irányba, ahonnan nehéz a kiút, és neki eszében sem volt kijönni onnan.

Félt a betegségétől, attól amit még nem is diagnosztizáltak, csak mondták hogy valami van. Enikőnek azt is mondta két éve, hogy fogadja el, hogy így döntött, és értse meg, halálfélelme van, ezért nem megy vissza. Ebből is mindig veszekedés lett, így Enikő szóba sem merte hozni túl gyakran ezt a témát.

Egyszer Bencével kibéreltünk egy házat hétvégére Budapest mellett, és emlékszem, Viki írt hogy az orvos hasnyálmirigy (?) daganatra gyanakszik, ez három évvel ezelőtt volt. Teljesen kiborultam, mondtam, minden pénzem odaadom, keressünk orvost, segítek. Rettenetesen sírtam, még töltöttem két pohár bort a másik kettő mellé, ettől még jobban megreccsentem. Összevesztem Bencével is, teljesen szétszedte a nyaralást. Pár nap múlva valahogy kiderült, vagy legalábbis azt mondta, hogy semmi nincs, megkapta az eredményeket, és kiderült, nincs baj. Akkor ezt elhittem, mostani agyammal nem biztos hogy elhittem volna. Megijedhetett hogy kiborultam és terhet tesz rám? Pont ebben az időszakban volt már nagyon rossz állapotban anyukám, teljesen kikészültem mindenen. Nem firtattam, hogy mi volt a tévedés oka, elhittem hogy minden rendben van. Bár nem gondolom hogy daganat lett volna, az kezeletlenül nem lett volna ennyi ideig húzható szerintem. El kellett volna kérnem a leleteket? Abszurd! Nem firtattam, tudat alatt talán én is féltem, hogy mi az igazság, és inkább elhittem a jót, azt akartam elhinni.

Vali mondta hogy gyomorfekélye is volt Vikinek, lehet ettől is volt a vérzés, nem tudom. Persze, ha egyáltalán alulról jött.

Járok etetni a macskát napi egyszer, meg kicsit beszélek hozzá, hogy ne kattanjon meg. Nagyon vad, támad, fúj, teljesen kezelhetetlen, csak perceket tudok vele lenni, kivéve amikor Bence is velem jön, mert akkor tovább húzom. Nagyon sajnálom szegényt, nem tehet semmiről, eddig is vad volt, most pedig pontosan tudja hogy baj van. Remélem tudom benne jövő hét péntekig a lelket tartani, amikor elviszi Piri a tesójához.

Botond is előkerült, vele járt utoljára Viki. Viharos volt, azt tudtam, de a veszekedések hátterét sose fejtette ki, legalábbis az igazságot nem. Mindig azt hittem, hogy Botond sok külföldi munkája miatt nem működött. Botond azt mondja az alkohol miatt veszekedtek a legtöbbet.

Nem tudtam. Ezt sem. Egyáltalán tudtam bármit is?