Eljött a szőlőszezon is, még nagyobb rutinnal és jó értelemben vett „leszarom attitűddel“ mentem a kórházba a szokásos vizitre. Nem mondom, hogy a kedvenc programom, de már nem dobog a torkomban a szívem, már nem tétovázok benyitás előtt, és már jó ideje azt sem kell a bokorban megvárnom, míg kijöjjön valaki.

Benyitni rossz, mert hirtelen körülnéz az ember, de egyből a székek mellé érkezik, ahol vagy sokan ülnek vagy kevesen, de valaki általában van.  Egyre vegyesebb a társaság. Eddig sem volt ritka az idősebb nő, heterónak tűnő férfiak, fiatal lányok, most mindegyikből volt. Az egyik lány (de olyan magas volt, hogy simán lehet hogy fiú) olyan ideges volt, hogy azt se tudta, mihez kezdjen. Átéreztem, bár én inkább a bénult ideges típus vagyok, aki sokk hatás alatt néz maga elé. Szegény hol levetkőzött, felöltözött, húzogatta a copfját. Később a patikában is összefutottam vele, ott sem lett jobban. Nem tudhatom, milyen sztori van mögötte, de el tudom képzelni, visszagondolva az én esetemre. Mindenki máshogy dolgozza fel nyílván az ambulancián nem ritka a dührpham, a hiszti, és a teljes összeomlás sem.

Mária nővér fogadott, Klári nővért nem láttam, de a hangját sem hallottam, pedig az összetéveszthetetlen. Lassan beszél, csakúgy mint Mária, de neki erősebb hangja van. Mária nővér kedvesen, szolídan halk, Klári nővér határozottabb, erőteljesebb. Lehet hogy szabadságon van. Remélem Thaiföldön vannak a férjével és nagyobbik fiúkkal. Egy közel nyolcvan négyzetméteres apartmant vettek ki, az itthoni árakhoz képest potom pénzért, mindenki elfér, közel a part, mi kell még?  Klári nővér minden reggel korán kel, kicsit jetlege van, meg szeret a természettel együtt ébredezni. Ilyenkor kitölt magának egy csésze zöld teát, az arcát a felkelő Napba fordítja és nem gondol a reggeli vérvételekre, az értetlen drama queenekre, sőt még a málnára és a szőlőre sem. Minden évebn Ázsiába mennek, szeretik ezt a vidéket, é snem jelent gondot összerakni azt a pénzt, ami egy két hetes nyaraláshoz szükséges. Jól keres, megbecsült tagja a társadalomnak, semmi gondja az életben.

Pillanatra visszacsöppentem a valóságba Mária nővér mókus hangjának hatására, ahogy a szockó, lepattant rendelőbe vezet. Valószínűbbnek tűnt hogy Klári nővér vagy mosdóban van mert bekapott valamit a kórház menzáján, vagy egyszerűen vételezett egy szabadnapot, ebben az évben először. Belegondolva, túl zöld volt a húsleves. Mégsem petrezselyem volt az.

Nem vettek vért most, csak receptírás, esetleg orvossal találkozás volt a program. Csak félévente, voltak nyitottak arra, hogy vért vegyenek, tudom, ez a rendzser a gyógyszerszedés után. Mégis, jó lett volna, szinte akartam, meg „hamárottvagyok“, de rájöttem, hogy teljesen felesleges az indokolatnál többször megszuratnom magam. Takarékoskodnom kell az ereimmel, nem vagyok már húszéves. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem egy étterem, ahol kedvemre rendelhetek. „Kérek szépen egy teljes vérképet, recepteket, és látom, friss a szifilisz teszt is, abból is tegyen a csomagba, köszönöm.“

Átadtam a másfél kiló szőlőt hatalmas zacskóban kiemelve hogy eljött a szőlőszezon. Szerintem azt hiszik, hogy egy farmon élek. Remélik, decemberben fél disznóval állítok be. Nagyon megköszönte, jól esik a kis mókusoknak a kedvesség. Klári úgyis eszik Thaiföldön elég gyümölcsöt, így mindketten hozzájutnak a szükséges vitaminokhoz.

„Hoztam az oltási kiskönyvemel, mert múltkor beszéltük, hogy mi legyen a Hepatitis oltással....“ – kezdtem

„Igen, nézem is.“

Belépett a Windows 1 – be, legörgetett a sötétkék- sárga adatok közül egyet, egérrel bemérte, mutatóujjal határzottan rákattintott. Újra, nem vette be, jó, még egy oké és máris tudta a választ.

„Nem termel már ellenanyagot az előző 2014-es oltás és a védettség is negatív.“

Körülbelül erre számítottam. Megkaptam a recepteket, majd bementem az orvoshoz.

Mondtam neki, hogy szeretnék oltást, mondja, nagyon jó, és nagyon jó az is hogy a kiskönyvemet is elhoztam. Minden nagyon jó! (Elképesztő stréber vagyok. Amit mondanak, megveszem, beoltatom, tavaly egy húszezres oltásra neveztem be, ami tüdőgyulladás ellen véd. Oké, elfér. Mivel eddig A-t nem kaptam, kombináltat írt most fel. Legközelebbi vérvételnél megnézik, hogy alakult az ellenanyag és eldöntik, mikor kell a következő, de elvileg egy év múlva, ha minden jó.  Említettem, hogy savas élményeim voltak az utóbbi időben, aminek a legelső és szerencsére eddig egyetlen extrém durva esete olyan volt hogy majdnem meghaltam.  Bence szüleitől jöttünk vissza, ahol három napig, “vidékenvagyok“ attitűddel felvértezve nem hagytam ki a pörköltet, az erős savanyút, a disznósajtot, a kolbászt, a szalonnát, a pálinkát de az extra savas házibort sem.

Azt gondoltam szívrohamom van, szerencsére itt volt Bence, hozott az ügyeletes gyógyszertárból savlekötőt, és megmentette az életemet, mint már annyiszor.  Elvileg okozhat savasságot a gyógyszer is, mert volt már az előbb említettnél enyhébb de azért észlelhető is, úgy hogy nem mindig tettem érte.  Lőrincz doktor szerint „nincs összefüggés, de nyílván a gyógyszer erre nem ad védettséget, lehet hogy felerősíti, lehet hogy nem.“ -ööööhátjó.

Majd gondoltam mondom a bal oldalamon a csomót, ami eddig izomcsómónak volt jegyezve nálam, mert a masszőröm erre hajlik. Érzem hogy húzódik., valamikor nagyon nagy, valamikor nagyon kicsi, Szardínián idén nyáron teljesen eltűnt.  Azt hittem, ad egy beutalót, ott helyben megnézik. Úgy tűnik elmúlt az az idő amikor a Szent László berkein belül a 14-es ambulanciások azonnal kaptak időpontot. Bár az orvosom említette hogy ehhez egy lágyrészi ultrahang szükséges, de ő csak hasira tudna adni, de az is jó pár hét várólista, és nem biztos hogy tudnak vele mit kezdeni.

„A maga helyében én elmennék egy egynapos sebészetre és kivágatnám...“

„Előtte lehet csináltatni egy speckó ultrahangot, de a szövettan fog dönteni... azt megcsinálják sok helyen tizenötből megvan kábé.“ – folytatta.

Túl speckó, mert nem a hasam? Csak a hasamba lehet valami? A hátamban nem? Az oldalamban?

„Egyébként mi van ott? Van ott szerv? Rengetegszer próbáltam beazonosítani az Internetről hogy mi lehet ott, de nem tudom.“

„ A vese, de az hátrább van, lehet ez egy nyirokcsomó is, annak változhat a mérete.“ – beszélt tovább az amúgy kölyökmackóra emlékeztető orvos.

Azért nem gondolnám hogy a nyirokcsomó egy napon belül ennyit változna, meg elvileg (gondolom) annak lenne nyoma a vérképben.

Aranyos a medvebocs, kedves hogy meghallgat, de úgy megmutattam volna neki, tapogassa meg egy orvos, ne csak egy masszőr. Nem akarta, pulóverben ültem, és magamnak nyomkodtam, hogy „nézzeittvan“. Azért sem erőszakoskodtam, mert tudom, hogy úgyse mondana rá semmit.

„Van még egy lehetőség, amit eddig nem mondam.“ – dörmögött a maga fiatal, nem túl erős hangján- „ambulánsan kiírjuk, az úgy gyorsan megy.“

„Arra gondol hogy befekszem az osztályra?“ – kérdeztem.

„Igen“- brumm.

„Nem tud annyi pénzt letenni erre az asztalra amiért ez opció lehet.“ – drámáztam túl a kérdést

Ez felvetődött Bencénél is, amikor MR kellett, javasolták a gördülékenség miatt, feküdjön be pár napra. Akkor is azt mondtam hogy inkább kifizetem, de nem megy egy napra sem kórházba.

A kórház kérdést túltárgyaltuk.

„Bármelyik egynapos segbészetre odmegy, kivágják, hazajön, szövettan, ennyi.“ – brummbrumm

Felvetettem hogy ilyen esetben mi van a HIV státuszommal, amit vagy megmondok, vagy nem, de Szabó doktor sokszor utalt arra hogy jobban járok ha nem terjesztem. (abszurd!) Persze, rájöttem, hogy mióta gyógyszert szedek, elég csak belépni a gépbe és látják.

A válasz olyan lazasággal érkezett mintha hirtelen Miami Beach egyik legmenőbb infektológusánál lennék. – „Megmondja, u know?“ Kinézek az orvos válla felett, a falat a diplomák és az ablak osztja meg, mely egy hanyagul belógó pálmafát foglal keretbe.

„OH, OK, THANK YOU SO SO MUCH. APPRECIATE IT!“

Körbenéztem, nem Miamiban voltam, nem volt se diploma a falon, sem belógó pálma, és én még mindig azon aggódtam, hogy színt valljak egy szakorvosnál.

Említettem hogy mennyire nehéz volt a fogorvosokkal, ott már eltitkolom, mert ismerem a hozzáállást.. Lőrincz bocs szerint ez sokat változott és a tájékozatlanság miatt van (itt közbevágtam, hogy „én a szakmámban, folyamatosan képzem magam, de ha esetleg egy függvényt nem úgy rajzolok le, akkor nem történik semmi, max fals információ kerül ki.“ – csak tudnám hogy zavaromban honnan jutnak eszembe ekkora baromságok, de igazából a példa lényeg. Szóval nekik még indokoltabb hogy képezzék magukat, meg eltelt néhány évtized......), emiatt ők szeretnék ezt forszírozni hogy SZOKJÁK MEG az orvosok.  Hm, oké, rendben, nagyon lelkesen vágok neki, de igazából kicsit már kíváncsi is vagyok, hogy valóban változott e bármi vagy le kell fertőtleníteni az egész SZTK-t, mikor belépek az épületbe, ha egyáltalán fogadnak.

Bárcsak igaza lenne Dr. Lőrincznek.

Még visszamentem a Hepa oltásomat magamba szuratni, akkor már nyugi volt kint is, bent is. Van valami beteges vonzódásom a kórházakhoz, rendelőkhöz, gyógyszertárakhoz. Gyerekkorom óta. Különleges bizsergés. Nagyon fura.  Kettős dolog, mert félek is tőle, és vonz is, persze, benne lenni, egészen más, de ilyenkor tudom kicsit kívülről is látni magam.

Három hónap múlva újra jelenésem van, akkor minek lesz szezonja?