Tegnap megérkezett Ricsi, egy hétre jött, és amikor elmegy, pár nap múlva jön Bence is.

Meglehetősen magányosnak éreztem megam, sok volt ez a három hét egyedül. Elvoltam magamban, de kellett volna valaki, akivel megoszthatom az élményt. Alapvetően szeretek egyedül utazni, erre rendezkedtem be évek óta, tudva, nem mindenkinek van ideje és lehetősége ennyit nyaralni, így nem nagyon vártam senkire, ha találtam valamit, elmentem. Annyira megszoktam hogy természetes lett. Egy évben egyszer – kétszer Bencével is nyaraltam korábban, de a többség egyedül történt.

Nagyon vártam Ricsit, aki bár strandolni jött, nem úgy néz ki hogy ez meg fog valósulni, mert bár tegnap nem volt rossz idő, ma már elkezdett esni az eső. Tulajdonképpen özönvíz van a városban, folyamatosan esik, és ömlik az utcákon a víz. Remélem el fog állni, mert így annyira nem jön át a tengerparti város varázsa.

Vártam is az esőt, mert hatalmas tűz volt Izrael szerte sok helyen. Pár napja, mielőtt Ricsi megérkezett, elmentem egy városba kirándulni de akkora szél volt, hogy a tervezettnél előbb hazamentem. Mindent megnéztem amit akartam, sikerült korán elindulnom, így nem volt értelme tovább maradni. Mikor hazaértem délután, láttam az Interneten hogy az a város, ahonnan jöttem, kigyulladt. A hatalmas szárazság, és az elmaradt esőzések miatt erdőtűz alakult ki, ami veszélyeztette a lakosokat is. Néhány házban kár is történt, és az sem segített hogy ezen felbuzdulva szélsőséges csoportok elkezdtek gyújtogatni a város központjában is. A tűz lassan elérte az autópályát is, lezárták a vasútat, elzárva a várost Tel – Avivtól. Szerencsém volt mert körülbelül két órán múlt hogy el tudtam jönni. A szél is rátett egy lapáttal, és egyre több városból érkeztek olyan hírek hogy komoly problémát jelent a lángokkal való küzdelem. A szélsőséges csoportok ezt kihasználva további gyújtogatásokat eszközöltek, izraeli zászlókat égettek, és arra buzdították híveiket, folytassák a tűz táplálását, égjen Izrael.

Tel – Avivba nem ért el a pánik, semmi jelét nem láttam annak hogy bárkit foglalkoztatna, mi történk az országban. Nem volt megnyugató az a térkép sem, ami azt jelezte, gyakorlatilag Tel – Aviv körül mindenhol ég valami. Lefekvés előtt sokszor gondolkoztam azon, mit tennék, ha elérnének engem is a lángok. Automatikusan az jutott eszembe, hogy beállnék a tengerbe, vagy hajóval menekülnék egy másik országba, de szerencsére ez megmaradt elméleti síkon.

Beszéltem Apámmal, aki látta a TV-ben mekkora káosz van, külföldről hívtak speciális repülőket, hogy segítsenek a katasztrófa csökkentésében. Aggódott, de tudta, láttam már karón varjút, meg fogom tudni oldani. Szegény Anyám ha élne, ő biztos jobban pánikba esett volna. Nehezen elhihető hogy ebből itt semmit nem érzékeltem. Beszéltem egy sráccal, aki abban a városban lakik, ahonnan eljöttem akkor délután, az ő házuk megégett, nem mehettek haza, le voltak zárva az autópályák, szóval kaptam testközelből is információkat.

Viki nagyon aggódott, szinte azt sugalta, menjek haza azonnal. Meg sem fordult a fejemben, biztonságban érzem magam itt. Pontosan tudom, hogy tudják kezelni a hatóságok a helyzetet, mint ahogy a konfliktusokat is. A gázai övezet körülbelül hatvan kilométerre van a Tel – Avivtól, ami azért nem megnyugtató, rengeteg katonai gép szárnyal az égen, de tisztában vagyok azzal is, hogy nem lehet baj, hiszen a város felett acél pajzs van, már azelőtt megsemmisülnek a rakéták mikor a légtér közelébe kerülnek. Persze, nem tudom, mi lesz a szétrobbanó törmelékekkel.

Az első héten folyamatosan robbanásokat hallottam a parton, mondtam is Apámnak, szerintem bombáznak Gázában. Vagánykodtam, hogy ez normális, semmi gond, biztos háború van, jelezve, mennyire bátor vagyok, hogy ettől sem félek. Magamnak mondtam inkább, saját magamat gőzködtem. Pár nap múlva kiderült, metrót építenek, annak a hangja hallatszik el idáig. Belőlem is nehéz kiírtani a sztereotípiákat, ha a Közel – Keletről van szó.

Lényeg hogy se bombázás nincs, se tűz, jött a nemzetközi segítség, majd Isten segedelme, aki esőt küldött ezzel leegyszerűsítve a folyamatokat.

Ricsivel holnap bulizni megyünk valami Britney bulira a város másik végébe, remélem addig eláll, és nem szakadó esőben kell elindulni.

Ma voltam vásárolni, de elkapott az eső, én pedig papucsban bőrig ázva álltam egy buszmegállóban, várva hogy apadjon kicsit az égi áldás. Legalább kicsit elmossa a szemetet, és abban is bízom hogy a patkányok nem kerülnek még jobban elő. Egyet láttam eddig, de az hatalmas volt, és annyira megijedtem tőle hogy sikítozva menekültem. Este a bezárt piacon sétálgattam (miért is?), és ott feküdt az út mellett, majd mikor szaladni kezdett, én ugyanazzal a lendülettel rohantam ki, fejhangon vinnyogva, mint egy idióta. Mindentől félek, bogaraktól, hüllőktől, rágcsálóktól, mindentől. Közben pedig izgalmas, hogy más közegben vagyok, mint a megszokott.

Nemsokára jön Bence, már nagyon izgatott vagyok, el sem tudom képzelni, mi lesz, hogy fogunk egymáshoz viszonyulni, sikerül e lelezulnunk együtt ennyi idő után.