Azt nem is írtam, hogy most év végén lesz kábé fél éve hogy összeköltöztünk Bencével. Lehet hogy több is egy kicsit.

Nem sokkal azután történt, hogy hivatalosan is összejöttünk a négy hónapos szerencsétlenkedés után. Nem terveztük, így alakult, és a körülmények is segítettek benne. Bencének el kellett költöznie a barátnőjétől, ahol lakott. Összevesztek és közölte, hogy mennie kell, még a ruháit is kikészítette neki. Azt hiszem, az összeveszésben nekem is részem volt, még akkor is ha nem volt szándékos.

Egyszer, mint sokkal később megtudtam, Bence nem otthon maradt a barátnőjének segíteni a lakással kapcsolatos teendőkben, hanem átjött hozzám. És mivel én hívtam, ezért én vagyok az oka. Óvoda.

Ha már így alakult, mondtam, hogy lakjon itt. Pontosan tudtam, hogy a lakás ahol lakom nem alkalmas két embernek, tapasztaltam már. Mivel Bence egy hétből három napot vidéken tölt céges ügyben, így gondoltam, lazább lesz.  Az is, de ez a félig itt, félig nem sem jó. Kényelmes és élvezem, hogy van privát szférám, és a hétnek vannak olyan napjai amikor nem kell feltétlen megvárnom a késő estét hogy végezzen, de ilyenkor kell egy nap, vagy kettő, mire összehangolódunk. Fura kicsit, teljesen más ritmusban élünk. Még nem zavar, bár surlódások nyílván vannak.

A Szergejes dolog kicsit össze is hozott minket. Ő is szedte, néha még mindig, én is szedem, mint egy vérszerződés. Nem értem még mindig a hirtelen rosszullétet, de teljesen megszünt. Lehet, túlhajtottam magam, és hirtelen sok „anyag“ jutott a szervezetembe.

Kezdek lenyugodni a betegségemmel kapcsolatban, nem foglalkozom vele, csak annyira amennyire muszáj, Bencével sem beszélünk róla.  Itt lenne valaki, akivel lehetne, és értene, de nem akarok. Mikor Kristóffal beszéltem erről akkor az valahogy erőt adott, mert szerettem volna ha erősnek lát. Teljesen más a betegségünk története. Az enyémben csendes összeomlás, magamba fordulás, az övében a betegség visszautasítása, orvosokkal, ápolónőkkel veszekedés, felfokozott tagadó állapot.

Ő most jobban pörög, mint én, és jobban is bírja. Gyógyszerről hallani sem akar és vérvételen is évekkel ezelőtt volt. Orvosa sincs, olyan régen. De állítja, hogy minden rendben. Fura az egész.

Bemutatott nyáron a szüleinek vidéken. Pár napot ott töltöttünk egy közelben bérelt házban. Család érzésem volt, amit nagyon szeretek.

Anyukám volt háziorvosnál, kapott beutalókat, utána kell járni a dolgoknak. Aggódom érte, és nagyon szeretnék segíteni.