Nagyon gyorsan telik az idő itt. Már két hete itt vagyok, egy hete ment el Bence. 

Nem mondom, hogy a szó klasszikus értelmében nem vetettem bele magam az életbe, igaz nem is vittem túlzásba. Persze, azt gondolhatják, hogy betegen kellett e ennyire is? Én is sokat gondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy így hogy tudom a betegségem olyan óvatosan megyek bele a legapróbb dolgokba is, hogy az már szinte kínos. Mint egy vegyész, aki nagyon óvatosan öntögeti össze a különböző vegyületeket, figyelve arra, hogy azok milyen gyorsasággal keverednek össze, nehogy robbanás legyen belőle. A vírusszámom elkezdett csökkenni magától, még persze fertőzök, de az orvosommal azt beszéltem legutóbb, ha vigyázok, nem lehet baj. De vigyázzak!

Fura, mert eddig is ezt tettem, mégis baj lett, de most már tudom, legalábbis sejtem (bár még mindig nem hiszem el), hogy mi lehetett a gond, és erre is nagyon figyelek. Nem vonhatom ki magamat az életből, aminek része a szex is.

Így hogy tudom, meg tudom tenni a megfelelő óvintézkedéseket, mert soha senkinek nem akarnék rosszat. Saját magamnak sem azzal, hogy karanténba zárom magam. Lelkiismeretfurdalásom van kicsit Bence miatt, de semmi olyasmit nem beszéltünk meg hogy ez egy kapcsolat, bár az összezárva töltött egy hét után talán jogosabban gondolhatja, hogy az. Mindig elmondtam neki, hogy nem akarok kapcsolatot, de talán nem elégszer és nem elég egyértelműen, nem tudom. Most hogy itt vagyok, úgy érzem, élveznem kell az életet, ki tudja, mikor lesz erre újra lehetőségem, legalábbis ennyire felszabadultan. Ez nem azt jelenti, hogy minden arról szól hogy kivel feküdjek le, nem a mennyiség számít, hanem az érzés, amit kivált belőlem.

Az az érzés hogy szabad vagyok, nem csak abban a tekintetben, hogy szabadon ismerkedhetek, és ha lesz belőle valami, akkor állok elébe, hanem hogy nem otthon vagyok, nem azokkal a gondokkal és gondolatokkal amiket Magyarországon hagytam.

Egy konkrét, említésre érdemes „viszonyom” volt eddig itt, és azt hiszem be is fejeztem, mert sem én, sem ő nem akarunk elmerülni benne. Tudjuk, mire kellett, és ehhez tarjuk magunkat.

Catlos másodszorra látogatott meg csütörtökön. A látogatott nem jó szó, mert az olyan mintha egy kórházba jött volna be hozzám virággal a kezében.  Megbeszéltük, hogy a sarkon lesz, ahol a múltkor. Kinézek, beengedem.

Gondoltam, lemegyek síkosítóért, van még fél órám. Először egy kínai kisboltban próbálkoztam, ahol körbenéztem, nem láttam sehol semmi ilyesmit. Az eladónő (negyvenes évei végén járó, kicsi, pufók) kérdőn nézett rám, hogy segíthet-e.  Nem tudtam, hogy kezdjek hozzá. A "gel" szót ebben az összetételben gondoltam nem ismeri, és szerettem volna magam megkímélni a shower gélek, shaving gélek és egyéb gélek bemutatásától, ezért konkrétan fogalmaztam. 

"gel for condom"

Xian rámnézett és konkrértan kiröhögött. Férjének is szólt, kacagjon ő is, aki pillanatra fefüggesztette skype kapcsolatát Pekinggel, de csak addig ameddig belenevetett a térbe. Megköszöntem, kimentem. Nekik kellett volna, hiszen ők mulattak, én semmit nem kaptam.

"Isten szeretete", szexatomata!

Az "Isten szeretete" út a meleg utca elvileg, de azért nem estem térdre a bulihely kínálattól. Sok helyen láttam Spanyolországban máshol is automata boltokat, melyek egy beugróban elhelyezett automata csoportból állnak. Van minden, italautomata, pizzautomata, cigiautomata, szex kellék automata. A szexautomatában minden van, ami kellhet egy együttléthez, még olyan is, ami nem feltétlen. Cigipapír, hasispipa, sikosító, vibrátor, gumi,... SIKOSÍTÓ! bedobtam a 9 eurót a kiválasztott termékért és vártam.  A robot a plexi mögött felemelkedett, hosszú utat csinálva a terméknek, hogy az a lukon keresztül távozhasson, és a vásárló végre hozzáférhessen a hőn áhított rózsaszín szilikon vibrátorhoz vagy ez én esetemben a sikosítóhoz. (melyhez elemet a szembe lévő kínainál lehet venni, felmutatva a szerzeményt)

Termék futószalagra esik,azonban nem vízszintesen, hanem függőlegesen. Robot a réshez kúszik, de mivel nem esett a szalagra a produktum, így az kiadásra sem kerülhetett.  Robot helyére érkezik, visszajáró kiadásra kerül, tranzakció befelyezettnek nyílvánítva. 

Állok és nem hiszem el, hogy a megvásárolt sikosítóm az Isten szeretet út szexautomatájának rabja lett. Gondoltam felhívom az automatan lévő számot, de este tízkor ki jönne ki, különben sincs időm megvárni, és különben is, mennyire abszurd ez az egész.

Kitaláltam, hogy veszek még valamit, hátha az kibillenti egyensúlyából a szerencsétlenül járt "gel for condom"-ot. A legolcsóbb a rövid cigipapír volt, azzal próbálkoztam, de nem is tudom, mit hittem, hogy majd egy ilyen kis dolog fogja felkavarni egy dacos sikosító életét, aki tiltakozva fekszik a szalagon.  Jól gondoltam, nem történt semmi, a sikosító utazott egyet, egészen a harmadik emeltig, ahol a cigipapír lakott a hasispipa és az óvzer szomszédságában, de ki nem jött. 

Cigipapírom már volt, igaz nem ilyen kellett volna, de majd lesz vele valami, sikosítóm azonban továbbra sem.

Valami nagyobbat kellett volna vennem még, aminek van elegendő ereje ahhoz, hogy kilökje a parlagon heverő terméket, de nem mertem kockáztatni. Nem akartam ott állni egy beszorult sikosítóval, aki egy pink vibrátorral bulizik keresztbefekve a szalagon. Egy ideig néztem még a narancssárga flakont, ahogy a robot futószalagon pihen keresztben, aztán el kellett engednem. Még visszanéztem, hátha újra életrekel és kiugrik hozzám, de nem tette. Csak feküdt és várta a következő vevőt.

Másnap visszamentem, hogy megnézzem, mi lett vele, Meglepődve tapasztaltam, hogy a kis sárga visszakerült a helyére, várva a következő vetődést. 

Csak reménykedem, hogy a bekamerázott helyiség nem alkalmi színpadom volt, és nem én leszek holnaptól a legújabb youtube - napiszar sztár, aki könyörög egy sikosítónak, hogy essen már ki a szexautomatából.

Az ilyen és ehhez hasonló esetek okozták a szabadságot, amihez persze nem kellett volna feltétlen Spanyolországban lennem, de a helyszín adott hozzá egy olyan ízt, amitől színesebbek és élenkebbek lettek az élmények.