Elküldte az állatorvosi rendelő Bundi vérképét.

Nem is számítottam rá, mert arról volt szó, hogy mára lesz meg, és bemegyek Géza doktorhoz megbeszélni, mi a teendő.

Villámcsapásként ért, mikor megláttam az e-mailjeim között. Idegesen megnyitottam, gyorsan lepörgettem a négy oldalas dokumentumot, hogy azonnal lássam, mik az eltérések.

Láttam, vannak rossz értékek, a végén magyarázat is volt, de olyan általános dolgok, amik vonatkozhatnak kutyákra, macskákra, illetve más értékekkel való összefüggésekre.

Azonnal hívtam az orvost a mobilján, nem vette fel, írtam neki, hívjon vissza.

Addig az Interneten kutakodtam, próbáltam információt gyűjteni, de csak arra jutottam, hogy a fehérvérsejt kicsit alacsony, az immunrendszert jelző érték is, és pajzsmirigy túlműködést állapítottak meg.

Rettenet ideges lettem, bár a többi eredmény rendben volt, és a feltételezett májfunkciót sem emelték ki, mint rossz értéket.

Kinyomtattam, minden adatot alaposan feldolgoztam, mellé írtam, mi, mit jelent, mi lehet az oka, mennyivel tér el, teljesen belemerültem, mikor hívott az orvos.

Remegő hanggal vettem fel, és szinte könyörögtem, nyugtasson meg, nem olyan nagy a baj.

Az az érték, ami a legnagyobb eltérést okozta, ami miatt a legjobban aggódtam, arra azt mondta, nem kell vele különösen foglalkozni, sokkal inkább fontos a pajzsmirigy, amit viszont kezelni kell.

Időben elkaptuk, ebben a korban sok macska szenved tőle, és szerencse, hogy kezdeti stádium, nem jelentkeztek tünetek, mint a fogyás, szőrhullás, hányás, ilyenek.

Minden adat sokkal jobb, mint gondolta, teljesen rendben van, kivéve, hogy az immunrendszer kicsit sérülékenyebb, de nyilván ez egy pillanatnyi állapotot mutat.

Mondta, nyugodjak meg, ne pörgessem magam, másnap megbeszéljük, hogyan tovább.

Annyira elkezdtem remegni, hogy mikor Bencét hívtam, hogy elmeséljem, mit mondott, majdnem kiesett a telefon a kezemből. Később jött ki rajtam, de megsemmisítően érkezett, mint egy tornádó. Borzasztó, mennyire ki tudok készülni, ha a szeretteimről van szó.

Anyukám ugyanilyen volt, nem kérdés, kitől örököltem.

Ma bementem korán reggel, rendelés előtt, hogy megbeszéljük, hogyan tovább.

Mondta az orvos, hogy ez mostantól egy kvázi életmódváltás lesz, hogy elkerüljük a súlyosabb szövődményeket, mint a műtét. Gondolni sem akarok rá, nem és nem!

Van egy csepp, ami hormon, pont erre van, humánusabb, mint tabletta, ezt valószínű élete végéig kell szedni, kezdetben kis adagban, napi kétszer, szájába adagolva, Nem fog örülni, de ez van. Ezen túl a most még a régi tápjával együtt jódszegény gyógytápot kell neki adni, és azt a vitaminkúrát, amit eddig is csinált minden évben, de most kétszer.

Egy év múlva újabb vérvétel, nézzük meg, mi történt.

Bizakodó, optimista, azt mondta, időben vagyunk.

Kiváltottam mindent, megrendeltem az új ételeket, vitamint, mindent, egy vagyon elpattant, de a macskáért bármit.

Meg is kapta az első adag cseppet, nem mondom, hogy boldog volt, meg az egy kérdés, ha esetleg még ebben az életben elutaznánk, hogy fogja más beadni neki, mert ételbe keverve elvileg nem lehet. Orvos szerint igen, betegtájékoztató szerint nem, de ezen majd gondolkozunk, ha aktuális lesz.

Bízom benne, hogy nem lesznek mellékhatásai sem, és sikerül normál szintre felhozni Bundit, rajtunk nem fog múlni.

Nagyon elfáradtam az elmúlt két napban, olyan volt, mint egy rossz álom, folyamatosan jött valami, ami miatt stresszelhettem.

Szeretnék már megnyugodni, és hogy minden visszaálljon a normál kerékvágásba, már ha a mostani helyzetben létezik ilyen egyáltalán.

Meg fogom védeni mindentől a macskámat, és mindent megteszek, ami lehetséges, hogy sokáig velem maradhasson egészségben, boldogságban.

Ámen.