Lassan kifutunk a pride-ból, és persze, mint minden évben ilyenkor, sokan kötelességüknek érzik, hogy megszólaljanak a témában.

Ez nem is lenne baj, de az az alpári stílus, és az a tudatlanság, amit képviselnek, az egészen elképesztő, és folyamatosan olyan érzésem van, mintha visszafele haladnánk.

Hallgattam ma a rádiót, és annyira elkeseredtem, hogy kedvem lett volna azonnal elmenni máshova élni. Tudom, mindenhol vannak hülyék, de ami itthon, a közbeszédben (nem a kocsmában, hanem a médiában) zajlik ezzel kapcsolatban, az elszomorító, és annyira felidegesített, hogy azon kaptam magam, hogy a Margit- szigeten csomóban tépem magam alatt a füvet.

Ugyanazok a dolgok pörögnek, amik mindig, meg is próbálom összeszedni őket, és leírni az ezekkel kapcsolatos véleményemet.

Megszólalt a tévében buzizó katolikus egyház egyik képviselője is, de még rosszabb lett, inkább maradt volna kussban. És persze, betelefonálók is. Ezekből és a politikusok, közéleti személyek kirohanásaiból merítettem ihletet.

1. A klasszikus, „nekem nincs bajom a melegekkel, de csinálják a négy fal között.” Még mindig pörög, mintha beakadt volna sok évvel ezelőtt. Ezzel csak az a baj, hogy van a mondatban egy „de”, és a mondat második része is annyira felháborító, hogy a világból ki lehet kergetni vele.

Lehet, az a cél, de nem megyek, köszönöm a lehetőséget. Ha azonos jogokkal rendelkező állampolgár vagyok (se), akkor ugyanolyan jogom van mindent ugyanúgy csinálni, mint mások. Az egyéni intelligencia kérdése, hogy nyalom, falom e a másikat a nyílt utcán, ezen lehet vitatkozni.

Nekem sem kellemes padon ülő heterókat nézni, egymást nyalva, miközben a férfi a nő mellbimbóját tekergeti a póló alatt, készülve hogy a másik kéz hamarosan a szoknya alá csusszanjon. Nem mondom, hogy nem zavar, de nem nézek oda, és megértem, hogy szerelmesek, most jöttek össze, fel vannak pörögve egymásra. Nem érdekel, kibírom abban a fél percben, ameddig elmegyek mellettük, nincsnek komolyabb hatással az életemre. Soha nem bántanám őket, soha nem ítélném el őket, maximum magamban mondhatom, hogy jaj, hát ez lehet hogy sok a Deákra. De nagyjából ennyi. Ha a be kell zárkóznom az életemmel, mert nem rendelkezem azonos jogokkal, akkor az adóm sem kell, ugye?

 2.„Beteg, torz, normálistól eltérő életvitel.” Ez ma is elhangzott a katolikus szerencsétlen szájából. Mindig meglepődöm, hogy még mindig itt tartunk. A fickó meggyőzhetetlen volt azzal kapcsolatban, hogy réges régen kimondták, hogy ez nem betegség, és nem felvett viselkedés. Ennek ellenére ez a faszság is minden alkalommal felmerül.

Mi a normális, és ki mondja meg, hogy mi az? Arra, hogy ez már ősidők óta létező dolog, az volt a válasz hogy a római birodalom is megbukott. Ezért. Ennyire ostoba emberekkel teljesen felesleges beszélgetni is, mert úgyis ugyanazt hajtogatják, meg sem hallják, mit mondasz nekik. Kikérem magamnak, hogy torz lennék, ugyanolyan életet élek, mint mindenki más, és az hogy kit szeretek, legyen az én dolgom, de a társadalom részeként néha előjönnék, hogy közöljem, létezem.

3.„Ez egy zsákutca, nem erre hivatott az ember, egy meleg kapcsolatból nem születhetnek gyerekek.” Ez igaz, azonban, miért kellene mindenkinek gyereket nevelnie, nagyon sok embernek egyáltalán nem is kellene a heterók közül sem. De ez a társadalmi elvárás, így valahogy felnevelődik az a gyerek, hogy szeretetben vagy nem, az senkit nem érdekel. Darab, darab.

4. „A meleg párok gyerekei torzak lesznek, mert egy család férfiból és nőből áll.” Ez kényesebb téma, lehet ezen vitatkozni, valaki egyetért, valaki nem, de abban biztos vagyok, hogy semmi köze nincs a két dolognak egymáshoz, miszerint, hogy más lenne az a gyerek, aki azonos neműek között nevelkedik. Nincsen sok példa erre, ehhez még időnek kell eltelnie, biztos lesznek erre is kutatások. Azonban biztos, hogy jobb egy gyereknek, ha szeretetben nő fel, mintha egy nevelőintézetben vagy egy olyan családban, ahol mindennapos a gyűlölet és a megalázás.

A gyereknek nincsenek előítéletei, és az hogy az egészséges felnőtté váláshoz férfi és női szerepeket is látnia kell, azért baromság, mert nem csak otthon láthat ilyen mintákat, hanem maga körül mindenhol egész életében. Ezzel válaszoltam arra is, hogy miért nincs heteró pride. Mert egész évben az van.

És mi van azokkal, akik csonka családban nőnek fel?

Azokkal, akik bántalmazó családban élnek?

Azokkal, akik szülők nélkül nőnek fel?

Azokkal, akiket bár egy férfi és egy nő nevel, de a példa nem a szeretet, hanem annak ellenkezője?

Ezek szerint a felnővő gyerekek jó nagy százaléka torz, mert a klasszikus, szeretetben élő család sajnos ritka. És az, hogy én nem lehetek család, a barátommal és a macskámmal, akit olyan szeretettel nevelünk, hogy minden nap elérzékenyülök, hogy milyen okos, kedves állat lett belőle, nyilván a mi hatásunkra is, teljesen abszurd. Ha én családnak hívom magam, attól a „normális” családnak kevésbé lesznek jogai?

5. „Ha van szivárvány zászló, miért nincs hetetó zászló?” Nem hiszem el, hogy valakit bánt, hogy egy pár napig kint van egy olyan zászló, ami azt jelzi, hogy vannak a társadalomban más emberek is. Nem baszó férfiak vagy nemi szervek vannak a zászlón, hanem egy szivárvány. Gondolom azok is rajzoltak már gyerekkorukban ilyen sátáni jelképet, akik most legszívesebben letépnék. És meg is teszik. Engem nem zavarna, ha a november a mozgássérültek hónapja lenne, és akkor egy olyan zászló lenne kint, január az egyedülálló anyáké, stb.

Értsük már meg 2020-ban, hogy attól, ha másnak is adunk jogokat, nekünk nem lesz kevesebb. Nem tőlük veszünk el valamennyit, és dobjuk be a melegek zsákjába. Ha csak gesztusként értékeljük a zászló kitűzést, akkor is túl lehetne ezen lépni, és lehetne mindenki ennyire nagyvonalú, ha ennek örül a lakosság 10- 15%, akkor ennyit tettünk értük. Kurva nagy dolog. Amúgy meg leggyakrabban fel sem nézek középületek homlokzatára, szóval azt sem venném észre, ha egy szerb zászló lenne kint. Most persze mindenki keresi a szemével, de ha fordítva lenne kint Budapest város zászlaja, fel sem tűnne senkinek.

6. „Miért kell bőrtangában rázni a seggüket a városban, meg Bibliával maszturbálni apácának/ papnak öltözve?” Mindenhol vannak szélsőségek, mindenki máshogy értelmezi az önkifejezést, és abban egyetértek, hogy a kb. 8 évvel ezelőtti eset, amikor egy olasz felvonuló a magyar pride-on ezt tette, az túl lett tolva. Még abban az évben kvázi elüldözték, megfenyegették, elhagyta Magyarországot, szóval mindenki megnyugodhat, többet nem lesz. Ő akkor rosszul mérte fel az itteni helyzetet, hogy erre itt ezzel nem kellene viccelni. Annak ellenére, hogy ez rég volt, és egy – két ilyen eset történt, mindenki ezt hozza fel példának. A médiának kell a hírverés, a szélsőséges eseteket mutatják be, nem a piros pozsgás, jó arcú felvonulót, aki az anyukájával megy kézen fogva. Pedig a felvonulók 97% -a teljesen semleges ember, kevés azok száma, akik beöltöznek, és ha ezt tennék, akkor sem lenne sokkal másabb, mint egy farsang vagy egy karnevál.

Álmomban reggeltől készülök a felvonulásra, hogy szabadon kifejezhessem magam. Amikor egy vidéki városban, a belváros közepén, közönség előtt a szökőkútban dugtak, akkor sem azt mondták, hogy jaj, ezek a heterók mennyire romlott egy banda, akkor sem, amikor a város tele van szombat este kapualjakban baszó heteró emberekkel, lépcsőházakban eldobott óvszerek. (ilyet láttam már, melegeket nem.)

Az normális, mert „fú, én is de megbasztam volna azt a nőt, ott helyben, jó vagy öcsém, jól csináltad!” Mindig és mindenhol van olyan, hogy valaki túltolja az outfitet, az utcán is, a strandon is, a diszkóban, bárhol. Nem tetszik, nem nézek oda, vagy magamban megjegyzem, hogy ezt nem kellene. Több kilógó csöcsöt láttam közterületen, mint farkat, pedig nem szándékosan kutattam a vizuális „élmény” után, elhihetitek.

A riói karnevál is nyilván maga a fertő és a sátán műve, mert ott is hiányos öltözetben, szexuálisan túlfűtve teszik közszemlére magukat az emberek. Ne menjünk fesztiválra, strandra, vagy diszkóba sem, mert ott is borzasztó dolgok történnek. Annak alapvető szabadságnak kellene legyen, hogy mindenki azt vesz fel, amit akar, és reggelente ne kelljen azon gondolkoznom, hogy bár felvennék egy adott ruhát, de félek, hogy megszólnak miatta. Ha már ez sem alapjog, akkor semmi sem.

Mindenkinek joga van előnytelen ruhában, szarul kinézni, és a társadalom ingerküszöbének is nagyobbnak kellene lennie annál, hogy kiakadjon azon, ha valaki az általánostól eltérően néz ki, vagy viselkedik. Meg egy kibaszott nap, összesen pár óra az egész egy nagyvárosban, ahol sokféle ember él, és ez lehetne akár előny is, ráadásul sokkal kevesebb energiával jár elfogadni, mint gyűlölni. Ha megismersz másokat, azzal lehet, hogy több leszel, ha zsigerből elitéled őket, akkor beleragadsz a saját világodba.

7. „Melegpropaganda és a melegség, mint alternatíva.” Nem tudom elképzelni, hogy valaki teljesen komolyan gondolja, hogy ha sokat mondogatjuk valakinek, hogy legyen meleg, akkor divatból az lesz. Lehet, hogy kipróbálja, „propagandától” függetlenül, de ez megmarad a próbálkozás szintjén, ilyet is láttunk már. Azt azonban ne gondolja senki, hogy ez egy kampány, melynek célja a Világ bomlasztása, a többségre erőltetve a kisebbség szokásait. Heteró családban nőttem fel, láttam a példát, mégis meleg lettem. Az hogy alternatíva a melegség, az csak annyiban igaz, hogy azt üzeni, hogy ha meleg vagy, van másik út. Nem várja el tőled senki, hogy megtagadd magad és úgy tegyél mintha ez az érzés nem lenne benned. Nem kell tönkre tenned az egyetlen életed azzal, hogy annak ellenére, hogy mások a vágyaid, megnősülj, gyereket nevelj, és elfojtsd magadban mindazt ami valójában vagy. Mert lehet, hogy teljesíted a tőled elvártakat, de boldogtalan leszel, nem csak te, hanem a családod és a gyereked is, mert érzi, hogy valami nem kerek, és hiába volt ott egy férfi és egy nő, az egész egy hazug élet lesz.

Attól hogy azt mondom, hogy ha a te utad más, lehetsz teljes értékű tagja a társadalomnak, attól nem fognak sorban állni olyan emberek a melegbárok előtt, akiket egyáltalán nem mozgat ez a dolog. Egy, a saját szexualitásában biztos heterót győzködhetek, hogy mekkora buli (nem az) melegnek lenni, nem fog sikerülni.

8. „Hogy fogom elmagyarázni a gyerekemnek ezt?”

A gyerekek elfogadók, még nem rontotta őket meg a Világ, nyilván előbb utóbb ki kell engedni az utcára, használ Internetet, beszélget másokkal, szóval nem lehet (szerencsére) bezárni a szülő személyes véleményének csapdájába. Szülőként ezer dolgot kell megmagyarázni a gyereknek, sokkal durvábbakat, mint azt hogy az egyik ember miért szereti a másikat. Sokkal nehezebb lehet arra válaszolni, hogy a bácsi miért fekszik a saját hányadékában az utcán, miért ölte meg a feleségét/ férjét, miért kínozta meg azt az aranyos kutyát, és alapból, miért önző gecik az emberek?  Na, ez feladat. És ezekre is kell választ adni. Ha pedig véletlenül tangás férfit lát, szerintem azon is viszonylag hamar túlteszi magát.

A hanyatló és bűnös nyugaton, a tengerparton a gyerekek láthatnak meztelen embereket is, mert nem feltétlen van külön nudista strand. Mi történik? Lát egy meztelen embert, aki így érzi magát jól, akkor és ott? Ettől nem fog torzulni a személyisége. És ha ne adj Isten lát egy csókolózó egynemű párt? Az nem baj, ha azt látja, hogy apu veri anyut, hogy apu elmegy mert megcsalta anyut, vagy fordítva. A társadalom 10-15%-ának a „szokásostól eltérő” szeretete vagy vonzalma ezekhez képest nem olyan nagy sztori.

Nyílván ezer dolgot kihagytam, de azt hiszem az évi egy alkalomra, amikor ezzel a témával mélyebben foglalkozom, pont elég ennyi.

Nem hiszem, hogy a hangosan üvöltő tömeg lenne a többség, mert mindig az ordít magából kikelve, aki saját magában sem biztos. Szerencsére kevés negatív tapasztalatom van, de tudom, hogy ez nem mindig van így, és ma, amikor a rádiót hallgattam, arra gondoltam, hogy ha nem jártam volna meg a saját magam útját, és nem lennék erős személyiség, akkor most nagyon kétségbe lennék esve, hogy nem érek annyit, mint más, pedig csak éni próbálnék.

Nem jut kevesebb levegő másnak attól, hogy én is lélegzem, és a legjobb a Világban, hogy sokszínű. Nem akarok homogén társadalomban élni, és akik akarnak, azoknak pedig az a rossz hírem van, hogy ez nem megvalósítható.

Szerencsére.