ma eltünt a foglalásom. nem találtam a profilomban. mintha nem is létezne. egy pillanatra elgondolkoztam, hogy lehet az egész egy kibaszott álom volt. már abban is elbizonytalanodtam, hogy 2020, vagy július van e, egyáltalán vettem e jegyet. erről beszélek egy hónapja, nyílván igen.

elsötétült minden, nem hittem a szememnek, szinte már az örület hatalmasodott el rajtam. 

semmi ügyfélszolgálat, egy robottal cseteltem, de nem nagy sikerrel. 

hívtam egy Angliában élő barátnőmet, hogy a nagy nehezen kikutatott help desk hívásban segítsen, féltem, abban a stresszben, képtelen leszek írül beszélni. 

kiderült, hogy rossz számot írtam be, mert megtévesztő volt a példa foglalási szám, ami a járatszám betűit tartalmazta, így sikertelenül próbáltam belépni. 

teljesen kikészültem, az egész délelöttöm ráment. 

három kávét ittam, amire megnyugodtam. 

azon már túl vagyok, hogy egy várost lezártak, ráadásul kétszáz iksz kilométerre van attól a helytől ahova szombaton megyek. 

mennék.

Spanyolország. Egyszerűen megőrülnék, ha nem tudnék elmenni. 

Teljes stressz, pedig imádtam ezt eddig. az indulás előtti napokat. 

remélem nem változik meg örökre. 

most gulyásgergőn múlik, hogy mit jelent be. 

eddig utazgathattál, most már lehet, vagy maradj ott, ahol épp vagy. 

kell lennie türelmi időnek. 

nem fér bele most két hét kari. 

eddig azon stesszeltem, hogy ott mi lesz, hogy fogok maszkban létezni, miután tegnap megtudtam, hogy mától mindenhol kell. az utcán is. a strandon nem tisztázott, sokan azt mondják, ott nem kell, de úgy fogalmazták meg, hogy csak bizonyos sportok (?), evés, ivás, úszás közben nem kell viselni. 

35 fok van. ma 3 percet volt rajtam maszk az aluljáróban, majd a dm.ben, és majdnem megfulladtam. 

most az aggaszt, hogy mit jelentenek be. 

szombat este megy a gép, addig figyelek. 

csak elmegyek egy hétre, és utána átadom magam a rendelkezéseknek, csak jussak már ki és vissza.

Ámen.