A pride időszaka elég feszültéggel teli számomra. Nem régóta járok, a mostanival együtt talán háromszor voltam. Tavaly Viki halála miatt nem volt hangulatom, idén viszont fontosnak tartottam.

Ahogy közeledik, sokszor eszembe jut, milyen lehet egy olyan városban élni, ahol a gyomorideget felváltja az izgatott készülődés, a ráhangolódás, és akár az is, mibe öltözzek idén. Nem, nem bőrtangáról beszélek, de miért ne öltözhetnék valami feltünőbbe, amit nem viselek a hétköznapokon.

Mint mindig, most is olvasgattam kommenteket, nem is értem, hogy miért, mert teljesen lesokkolnak. Tavaly sem bírtam ki, idén sem, hogy ne írjak pár embernek, akik már annyira felidegesítettek az ostobaságukkal, hogy szinte fájt. Olvastam és nem hittem a szememnek. Nézegettem külföldi kommenteket is, ott sokkal kevesebb volt az ingerült és fröcsögő buzizás, de a pedofília ugyanúgy megjelent. Pont a napokban írtam egy ilyennek, akinek az volt a véleménye, hogy a „love is love“ üzenet arra is vonatkozik, amikor egy felnőtt férfi ront meg egy gyereket. Leírtam, hogy meleg vagyok, és ugyanúgy elítélem (az összemosás miatt talán még az átlagnál jobban is) a pedofíliát, és nem gondolom, hogy a „love is love“ erre is értendő, hiszen egy gyerek klasszikus értelemben nem képes a szerelemre, aminek általában a testiség is a része. A gyerek szereti a szüleit, ragasztkodik a körülötte lévő emberekhez, de nem szerelmes beléjük.

A testi kapcsolat is csak akkor ér, ha mindkét fél szabad akaratából történik, tehát az állatok (ezt is felhozta az illető) és a cselekvőképtelenek nem számítanak. Belinkelt egy oldalt, ahol a pedofíliát népszerűsítik, erre csak annyit tudtam válaszolni, hogy szélsőséges csoportok mindig is voltak, nyílván a kommunikációs csatornák számának bővülésével, ezek még inkább teret kaptak, de nem jelenti azt, hogy ez lenne a norma, ezt szeretnék a melegek a többségi társadalomra ráeröltetni.

Volt aki azt írta, hogy a legtöbb pedofil meleg, ezzel az erővel a legtöbb gyilkos hetero, vagy a legtöbb családi erőszakot elkövető is az.

Azt támogatám, hogy ha ez ekkora összemosás sok ember fejében, akkor erre hangsúlyt kell fektetni, és nagyon hangosan el kell határolódni ettől az egésztől. Talán azért nem teszik, mert olyan abszurd a feltételezés is, hogy szóra sem méltatják, max hőbörögnek rajta kicsit.

És ugye senki nem gondolja komolyan hogy egy pedofil kimenne vonulni az utcára, magát megmutatva? Ezt csak arra, hogy „ezzel az erővel a pedofilok is felvonulhatnak, az is egy másság.“

A képlet szerintem nagyon egyszerű, ameddig másnak nem árt, nem kényszerít bele helyzetekbe, szabad akaratból történik, addig magánügy, onnantól, hogy másokat veszélyeztetek vele, nem az.

Azokban az iszlám országokban, ahol törvényes a házasság felnőtt ember és gyerek között, ott meg nem hinném hogy sok „love is love“ felirat lenne a média felületetin.

Tudom, hogy teljesen felesleges beleállnom ezekbe a dolgokba, de nem bírom ki, amikor azt olvasom, hogy azzal hogy megmutatjuk, ergo szerintük propagáljuk a melegséget, akkor egyre többen fogják ezt az utat választani, pusztán divatból, és ez hova vezet? Kihal a Föld, ha mindenki buzi lesz.  Azt hiszem (vagyis tudom, hogy de) nem kell magyaráznom, hogy egy saját szexuális identitásával tisztában lévő embert hiába győzködnék, hogy milyen jó buzinak lenni, mondhatnám napestig, nem lenne rá hatással.  

A fiatalok nyílván sokkal befolyásolhatóbbak, de felvonulás nélkül is látnak annyi dolgot az Interneten, hogy amire iskolába mennek, már túl vannak mindenen. Nem tudod szülőként teljesen elzárni őket a Világtól, még ha próbálkozol is. 

Én egy elég konzervatív családban nőttem fel, nem volt téma a szex, pornót sem nézett az apám, ellentétben sok osztálytársammal, akiknél tele volt a szekrény pornó kazettákkal, „Az ügynök halála“ feliratokkal.

Egyszer azonban apám nyomdász haverja, aki mindig rengeteg magazint hozott, mikor átjött vendégségbe, a Popcorn, a Bravo és az Ifjúsági Magazin mellett hozott egy Playboy-t is. Mindig ott voltam, mikor kipakolta gyerekként ez volt a hónap csúcspontja. Nagyon drága újságok voltak ezek akkor, nem lett volna lehetőségem az összeshez hozzájutni. Miközben a stócot pakoltam le, örvendezve, hogy „Jajj, egy Bravó! Kiskegyed.. Anyáé.“ – tettem egy másik kupacba, kezembe került a Playboy. Apám egyből kikapta a kezemből. A nyomdász szabadkozott, hogy szólhatott volna előre.  Szóval a Playboy kikerült, nem anyám stócába, hanem egy külön részbe, nem tudtam hova.

Gyerekként állandóan kutakodtam, a karácsonyi ajándékot is a végén már a szomszédba kellett átvinni, mert megtaláltam volna.  Egy ilyen keresgélésem alkalmával, mikor nem volt otthon senki, megtaláltam AZ újságot, egy mappában, gondosan elrejtve egy szekrény mélyén, elépakolva sok könyv.

Gondoltam, beviszem másnap az iskolába (?), megmutatom a legjobb haveromnak. Előtte persze párszor átlapoztam én is, innen tudtam, hogy másokat is érdekelhetnek az árbócon feszítő nagy mellű nők.  Egyik szünetben elővettem, mutattam a padtársamnak, aki persze nem volt túl visszafogott, szólt a többieknek is. Nem emlékszem már hogyan, de valaki kikapta a kezemből és nem akarta visszaadni. Ekkor belépett az osztályfőnök, mire kisbarátom felé fordulva mondta.:“Tessék nézni, mit hozott be xy.“ Nem is értem azóta sem, hogy lehetett ekkora görény, de biztos a lebukás zavara mondatta vele ezt, én pedig hogyan lehettem ekkora lúzer.

Persze, behívták anyámékat, akik nem győztek magyarázkodni, hogy ezt csak kapták, nem fogyasztanak pornót otthon, nem volt elől a lap, és nem ők adták reggel a kezembe, iskola előtt az uzsonna mellé. Nagyon kellemetlen volt, nekem is, nekik is.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy akkor, a kilencvenes években, Internet nélkül, ilyen szülőkkel sem volt nehéz hozzájutnom a tartalomhoz.  Ha nem én viszem be, akkor behozza a horváthferi, mert ő előbb megtalálta a szekrény mélyén.

Szóval arra hivatkozni, hogy ha a gyerek ezt látja, akkor az majd hatással lesz rá, a legnagyobb tévút.

Nyílván hatással lesz rá, de ha kezdettől a szülő beszélget a gyerekkel (tudom, nagyon melós), akkor el lehet neki mondani, hogy a többségnél ez van, de vannak akinél más, pont, ennyi. A gyerekek még elfogadóak. Ha pedig úgy alakul, hogy a gyerek meleg lesz, akkor tudni fogja, hogy nem dőlt össze a Világ, kimaradnak felesleges körök, időt nyer, és tisztában van vele, hogy attól még ugyanolyan ember mint mindenki más.

És ha belefut egy kalandba, de rájön, hogy nem hozta fizikailag lázba, akkor mi van?  Szerintem sok embernek voltak ilyen kíváncsi próbálkozásai, különböző szintekig jutva. Nekem is volt barátnőm, de ettől meg az voltam, aki vagyok, csak megpróbáltam, hátha megy.

Én sokkal jobban félnék attól, hogy hogyan magyaráznám meg a gyerekemnek, hogy a bácsi miért alszik az utcán, vagy a néni miért ölte meg a frissen született gyerekét. (mert ez a hír is eljut hozzá, ha én nem engedem híradót nézni, akkor lesz a huszonnyolc tagú osztályban legalább egy, akinek szabad, és el is mondja, mint ahogy a politikai híreket is, kiegészítve apu migránsozó és buzizó kommentjével)

Ha sok gyilkosos filmet nézek, akkor én magam is embert fogok ölni? Ha másnak is vannak jogai, akkor nekem kevesebb jut?  Sok kérdés van, de a válaszok meghallgatása helyett könnyebb utálni a másikat.

Mindegy hogy kit, lényeg hogy ne a saját életünkkel kelljen foglalkozni. Így nem vesszük ésszre mennyire boldogtalanok vagyunk. Ha a saját életünkön meregnénk, akkor az sok munkát igénylő és tanulságos folyamat lenne, a másokéból bármikor ki lehet szállni. Lehetnek időszakok, amikor a cigányokat kicsit jobban lehet utálni, mint a buzikat, aztán jönnek a zsidók, a migránsok, a tőkések, gyakorlatilag mindegy, csak legyen valaki.

Rettenetes ez a felkorbácsolt hangulat. A túlcsorgó média, a komment lehetősége csak olaj a tűzre, úgy terjednek a hírek, mint a pestis, és azok hitelessége sokszor, sok ember számára megállapíthatatlan, Nagyon káros a folyamat, az arctalan megmondóemberek, az elferdített hírek, az egész Világ egy kibaszott nagy manipuláció. Ugyanakkor szerintem Magyarország ebben egy speciális hely, ahol nem kell kétszer mondani, hogy utálj valakit, és erre a közszereplők is feljogosítják az embereket. Lehet, sokan voltak eddig is, akik a négy fal között voltak homofóbok, vagy csak elzárkóztak a témától, de onnantól kezdve, hogy a politikai „elit“ is nyíltan buzizik, úgy érzik, nekik is lehet. Másnap nem kér elnézést, nem úgy gondolta, félreértették, hanem tovább hergel.  A látszatát sem adja meg, hogy egy normális országban élünk. Olyan kicsin múlna pedig, és biztos vagyok abban, hogy ha a plakátokon nem dühös mondatok lennének, hanem pozitív gondolatok, akkor más hangulatú lenne az ország.  Azt gondolom hogy a többség elfogadó lenne, de befolyásolható.

Laci barátom nemrég volt Indiában, és ott a kormányzati plakátkampány arról szól, hogy védd a környezetet, hogyan tudsz te is tenni azért, hogy jobb legyen.  Ilyen plakátok százezrével, úton, útfélen. A hatása később fog kiderülni, de ha elindul ezzel valami, már megérte, már nem volt ablakon kidobott pénz.

Sokan azt mondják, hogy lehetnének visszafogottabbak a melegek a felvonuláson, meg úgy általában, mert a kirívó viselkedésükkel ellenérzéseket váltanak ki a többségből, és az ellenkezőjét érik el.  A melegség nem egy tulajdonság, hanem egy szexuális irányultség. Attól, hogy valaki meleg, lehet hangos, szerény, feltünő, önző, kedves és bunkó is. Ugyanúgy, mint a heterók. Nyílván tudom, hogy a melegek hajlamosabbak jobban megmutatni magukat, de nem gondolom, hogy jobban, mint a fiatalok általában.

Tudom, hogy ha egy nőnek van kint a fél melle, meg tekeri magát, az jajjdemegbasznám kategória, ha egy meleg, akkor az provokál.

A melegek is különböző személyiségek, különbözőek, mint mindenki más. Nekik is egy életük van, miért ne élhetnék szabadon? Ha kék hajjal, akkor úgy, legyünk már túl ezen, hogy ki hogy néz ki, de komolyan! Kit érdekel? Miért zökkentene ki engem az életemből akár az, ha valaki nőnek öltözve képzeli el a szerdai napját? Annak pedig örülni kell, hogy különbözőek vagyunk, tanulhatunk (-nánk) egymástól, inspirálódhatnánk.

A gyerek sokkal több „félmeztelen vonaglást“ fog látni a Lupán vagy bármelyik strandon, sőt ott még melleket is.

Teljesen felesleges magyarázkodnom, tudom, de nem mindig bírom ki, és olyan nyomasztó ez az egész, hogy sokszor kijön belőlem.  Aztán persze mindig oda lukadok ki, hogy inkább kímélni kellene magamat ezektől, de túl nagy igazságérzetet szedtem magam az évek alatt, és teljesen kicsinál az értelmetlen, ostoba gyűlölet.

Nem hiszem el, hogy nem vágyik mindenki nyugalomra, és ne mondja nekem senki azt, hogy nyugodt lenne az élete, ha nem kéne buzikat néznie, mert nem kell.  Ha kibírja hogy azon az egy napon nem megy arra három óra hosszat, vagy kibírja hogy a kétmillió városlakó tíz - tizenöt százalékát kitevő meleggel kell együtt lélegezni a körúton, esetleg átkapcsol, ha ez a téma, akkor a nyugalom adott lenne.

Nem érdekel a motoros felvonulás, nem veszek részt rajta, gyűlölöm az erőszakot, elkapcsolok, ha ilyet látok, idegesítgenek a villamoson üvöltő fiatalok, de nem szólok nekik, még csak csúnyán sem nézek, zenét hallgatok, nem figyelek rájuk, nincsenek hatással az életemre, annyira különösen nem, hogy tüntessek ellenük, egy olyan dolog miatt, ami nem választott dolog.

Aki pedig azt gondolja, hogy ez egy divatirányzat, hóbort, az pedig nincs tisztában azzal, hogy csak azért nem fogok szexuális kapcsolatot létesíteni a saját nememből valakivel, mert divat. Lehet hogy divatból punk leszek, vagy alteros, sőt, még az is lehet, hogy metroszexuális, de a szexuális orientációmra nem lesz hatással. Ha pedig 10-ből 1 esetben mégis, akkor az amúgy is előjött volna.