Megvannak az év végi vérvételem eredményei. Nem is foglalkoztam vele, de ünnepek után felhívtam őket, pont úgy jött ki, hogy az a nap volt, amikor lehet érdeklődni. Csak csütörtökön lehet egytől kettőig, és persze ilyenkor nem ritka hogy negyvenszer is újra kell hívni, hogy ne legyen foglalt. Olyan mint mikor régen (meg most is) a Volánbuszt hívtam, és szó szerint be kellett kerülni, mint valami betelefonálós műsorba. Bence sokszor feladja a tizedik után, én soha. Addig nyomom ki és hívom újra gyorsan ameddig kell. Egy idő után, a harmincadik körül sokszor bemondja az automata, hogy a rendszer túlterheltség miatt nem elérhető. Ez sem tántorít el, nyomom, aztán fél kettő után már be szoktam jutni az élő adásba negyvenkettedikként.

Most nyolcadikra sikerült. Köszöntem, boldog új évet kívántam Klári nővérnek, megvártam, amíg előkeresi a kartonomat, és írtam a számokat.

Fel volt írva az előző is, hogy tudjak mihez viszonyítani.

30%, 870. Ez egy kicsit rosszabb volt, mint az előző, de nem tudom pontosan, mert bár egy ideig nagyon precízen vezettem, több helyen is, de az utóbbi két évben eltüntek ezek a papírok, és csak a nagyon régiek vannak meg. Amikor egy papírra írom fel, azokat is elnyeli a lakás, pedig mindent pontosan vezetek, idegesítően mániás vagyok. Fura, de nem is baj, legalább nem gondolkozom rajta, és mindig csak az aktuálissal foglalkozom.

Nem voltam túl nyugodt, de megérezhettem, mert a következő számok hangzottak el a vonal másik végén:

„24%, 640.“

Nagyon meglepődtem, azért arra számítottam, hogy az előzőnél nem sokkal rosszabbak, bár ott a 30% elég jónak számít.

„Ez így teljesen rendben, minden oké.“ – mondta Klári.

„De ez sokkal rosszabb, mint a fél évvel ezelőtti. Azt gondolnám, hogy ez nő.„ – pánikoltam.

„Nem nőhet a végtelenségig, beáll egy szintre, de a számok jók, mert 21% felett, 500 db. Felett....“ – folytatta.

„Ennyi volt amikor nem szedtem gyógyszert, most pedig igen, persze, nem tudhatjuk, mi lett volna ha...“ – tartottam fel tovább a nővért, ezzel megvárakoztatva azokat akik szintén szeretnének versenybe szállni a robotgépért élő adásban.

„Pontosan. Ezek jók, nem kell máshogy csinálni semmit a terápiában.“ – nyugtatott tovább, majd folytatta:

„Lehet hogy meg is volt kicsit fázva, mert a fehérvérsejt szám is kicsit alacsonyabb a kelleténél, és a májfunkció is megemelkedett nagyon kicsit.“

Azt hiszem azt mondta, hogy a máj egy ponttal magasabb.

„Ez azért fura, mert gyakorlatilag nem iszom alkoholt több, mint fél éve.“ – itt már szinte beszélgettünk.

Lehet az is hogy nem iszom, de Spanyolországban ittam kicsit, és jobban megterhelte a májam, mint mikor folyamatosan valami alkohol volt a szervezetemben, ha más nem, két pohár bor.

Vagy az is lehet, hogy semmi köze az egésznek az alkoholhoz, mert két alkalommal volt már ilyen, egyszer a proteinnek tudtuk be, egyszer meg nem emlékszem. Mindenesetre külön örültem a döntésemnek, miszerint nem iszom, mert láthatóan érzékeny a májam, jobb odafigyelni rá. Bár sose ittam vagy nagyon ritkán töményet, szóval nem értem.

A fehérvérsejtekről pedig ezt találtam, bár szerencsére számokat nem ismerek, ezért sem nézegetem a labor papírokat, és abban a hitben élek, hogy jól értettem, hogy kicsit mondott, mikor az eltérésről beszélt. Nyílván ha nagy baj lenne, szólnának. Csak ha nagy.

„A limfociták száma számos betegség esetén csökkenhet: HIV, heveny gyulladásos megbetegedések, a szervezetet érő különböző eredetű súlyos stressz. „

Stressz is volt bőven, HIV is van, szóval ez ennyi. Remélem.

„A koleszterin nyolc“. – folytatta nem nagy meglepetéssel a hangjában Klári.

„Nyolc???“ - kérdeztem vissza. „Az nagyon sok!“

„Lehet, evett valami nehezet előző nap. „– nem izgult Klári. Jót pihent az ünnepek alatt, ura is kedves volt vele, sokat olvasott, vagy csak bámulta a tévét. Nem kellett hajnalban kelni és buzik hülyeségeit hallgatni,

Amikor hat volt akkor kiemelte, hogy figyeljek oda, most nyolc, úgy hogy öt és félig jó, héttől kóros.

Bizonygatta még, hogy ez most ennyi, ne aggódjak, nem kell semmit csinálnom, biztos csak akkor nem voltam a topon. Most sem vagyok, de ezt nem mondtam már neki, hagytam mást is versenybe szállni. Újra boldog új évet kívántam, majd próbáltam feldolgozni a sokkot.

Tény, hogy beteg voltam kicsit (elég gyakran mostanában), ezért sem eröltettem az influenza elleni védőoltást, mert nem akartam ünnepekre kidőlni.

Ez egy akkori állapot, sok mindentől függ, lehet a vérem sűrűségétől is, mivel nem ittam vérvétel előtt szinte semmit, meg is jegyezték, hogy ezt legközelebb ne.

Megkérdeztem a Hepatitis B védettségemet is, azt a gépből nézte meg, és azt mondta, védve vagyok. Elhangzott egy szám is, de nem emlékszem. Ez jó hír, bár nem tudom, meddig tart, mert múltkor is hamar eltünt az ellenanyag a szervezetemből. Ez is összefügghet a májjal.

Márciusban megyek legközelebb, akkor nem lesz vérvétel, de beszélek az orvossal, és nyárra formába kell hoznom magam a következő vérvételre, hogy jó híreket kapjak.

Bencével is beszéltem, pont az ambulancián volt mikor megmondtam neki az eredményeimet. Ő is azért ment be, mert a kórházban vol ultrahangon. Neki 34% és 780. Az szuper. Ezek szerint neki jobban hat a szer, vagy nem tudom, de legalább ez jó hír.

Van még cd8 száma is, azt sose tudtam, meddig jó, nem mond semmit, jobb is hogy nem kell még további két számra koncentrálni.

Csalódott vagyok kicsit, azt hittem azért ennél jobbak lesznek az eredményeim, de igyekszem figyelni a koleszterinre, és csinálok egy májtisztító kúrát is.