Nagyon fura lett a viszonyom az alkohollal. Viki halála óta (Úristen, mennyire fura ezt így leírni) nem ittam, vagyis már előtte elkezdődött, mintha megéreztem volna.

Beteg voltam, nem jutott eszembe hogy igyak, és a következő héten Viki kórházba került. Akkora sokk volt az egész, beleértve az alkohol részét is, hogy kijózanodtam, elkezdtem tisztán látni és megfogadtam, száraz hónapot tartok.

Sosem jutott eszembe Száraz Novembert tartani, elképzelhetetlen volt hogy be tudom tartani. Különben is miért ne akarnék esténként borozni vagy búzasörözni?  Aztán az egy hónapból több lett, és elhataráztam, csak akkor iszom, ha lesz rá alkalom. Nem is kívántam, és szerettem volna tisztulni is. Ha csinálok valamit azt szélső pontokig igyekszem elvinni, ezzel is ez lett. Szigeten ittam ugyan, de csak három napig voltam, napi 3 – 4 sört engedtem magamnak, de azt is tíz óra alatt elosztva. Spanyolországban is volt, hogy söröztem, de nem vittem túlzásba, különben is, nagyon lelkiiesmeretfurdalásom volt miatta.

Eltelt három hónap amióta elkezdtem, és sok jótékony hatását látom, de a legfeltűnőbb az, hogy sokkal többet iszom, mármint folyadékot. Mikor ittam alkoholt, akkor a napi másfél liter is elképesztő nehezen ment le, és mivel az alkohol mellett még többet kellene inni, így gyakorlatilag nullán voltam.

Most simán két és fél, de az elején amikor megszállottan kezdtem vízet és gyümölcsteát inni, akkor napi négy – öt is.

Megijedtem, hogy egyszer orvos mondja azt hogy nem ihatok többet, mint Vikinek, aki nem tartotta be. Akkor keservesebb megvonni, mint úgy, hogy saját döntés, és lehetnek alkalmak amikor az ember kicsit kileng.

Nem hasonlítom magam Vikihez, persze, nagyon bennem van, mert ő keményen nyomta, nem bort, hanem vodkát, nem esténként pár pohárral, hanem sokszor egész nap.

A pár pohár persze, nem hangzik durván, de ha az a pár három vagy négy, akkor már egy üveg bornál tartunk. Nehéz bent hagyni egy félig kibontott üveget a hűtőben, másnap már nem olyan. Sokszor volt ez, de akkor úgy éreztem, nem léptem át a határt. Most már sokkal kevésbé vagyok megengedő magammal szemben, és azt mondom, túlzás volt. Számolgattam a Unicef által kiadott értékeket, hogy benne vagyok e abba a mennyiségbne per hét, ami még nem káros a szervezetre. Persze, sokszor csütörtökön elértem a heti adagot.

Egyszerűen megszoktam, a rutinommá vált, hogy egy pár pohár jó fehér bort vagy egy rosét megiszom, vagy vöröset télen, mikor befűtök és süteményt sütök. A főzések része is lett, anélkül el nem tudtam volna képzelni, és mivel sokat főzök, hát...  Lenyugodtam tőle, és ellazított, ez a része hiányzik, de a tudat, hogy majdnem minden nap valamit iszom, az nem kell többet.

A rendszeres, életmódszerű ivással szakítottam. Nem tudom, hogy örökre e, de azt hiszem, igen.  A személyiségemhez tartozik az alkohol, és sok esetben jól esik inni, de ennyi idősen már más szemmel is néznem kell, és nem csak a pillanatnak élni.

Viki elért egy szintet, ahonnan nem, vagy nehezen lett volna hátraarc, én úgy tűnik, nem vagyok ennyira hajlamos rá, pedig meggyőződésem volt hogy de.

A sokk segített az elején, aztán megszoktam, hogy nem iszom, sőt, iszonyű menőnek is érzem magam tőle. Voltam azóta koktélozni barátokkal, ahol alkoholmentes koktélokat ittam, amiktől cukortúladagolásom lett, vagy házibuliban, ahol mindenki részeg volt, és a kedvenc italomat itták, nem zavart, perdig féltem tőle.

Itthon is van kétféle pálinka, egy éve megvan, nem ittam meg, ha függnék tőle, megittam volna.

Egy korszak lezárult, és a figyelmeztető jelet ezúttal nem én, hanem Viki kapta, aki nem is élte túl. Tudom, ez sokkal összetettebb, de ezt egy jelnek fogom fel. Ha már nem tudom megmagyarázi, miért kellett elvesztenem a legjobb barátomat, akkor próbálok üzeneteket kihámozni a történtekből.  Nem csupán az alkohol, egy csomó minden van, ami biztos hogy fontos üzenet, csak még nem mindegyiket értem.

Arra is nagyon kíváncsi leszek, hogy a következő, jövő héten esedékes vérvételnél látszik e bármi abból, hogy nem ittam alkoholt. Remélem igen.  Volt már ilyen időszak az életemben, bár akkor nem volt ennyire rutin a fröccsözés, borozás, akkor körülbelül három évig nem ittam.

Most megint kellett egy ilyen, mert tudnom kell, mikor kell megállni, hiszen felelősségem van benne. Bárcsak Vikivel is meg tudtam volna értetni ezt.