Megint beteg vagyok. A tragédia előtt egy héttel kezdődőtt, egy hétig tartott, egészen addig amíg Vikit kórházba szállították. Akkor már jól voltam, és ezt a fül-orr- gégész is megerősítette. Nyelvgyöki mandula gyulladásom volt, aminek létezéséről sem tudtam. Büszkén mondtam, hogy mindkettőt kivették, mire a válasz az volt. „Hét van!“

Tegnap jöttem haza a tanyáról, és már akkor nem éreztem magam jól. Ott igen, de ahogy felkeltem, éreztem, hogy gyenge vagyok. Gondoltam, a vidéki ritmus, ellustultam, sok volt az azt megelőző két hét, így ez lehet az oka. Ott folyamatosan írtam, mindent, ami abban az időszakban történt. Közben leírtam gondolatokat, de el kellett mennem, hogy meg tudjam írni.  A két apartmanból csak az egyik, az enyém volt kiadva, a háziak mellettem, a főépületben voltak. Nagyon kedves házaspár, akik kicsit csodálkoztak, mit keresek én egy tanyán. Nem sokat kontaktáltam velük, csak mikor összefutottunk a kertben, teljesen másban voltam. Nem is iszom ugye, így csevegni sem volt nagy kedvem, illetve folyamatosan az elmúlt két hét volt a fejemben. Olyan volt belegondolni és megírni, mint egy álom. Mintha lett volna egy rémálmom, és gondoltam, leírom, kicsit felturbózva, legyen még hatásosabb.

Szerintem el sem jutott az agyamig, hogy ez valóban megtörtént.

Nem is mentem pride-ra, nem volt sok kedvem, meg nem voltam túl fitt, de akkor nem gyanakodtam, hogy beteg leszek. Újra. Estére már éreztem valamit, volt is hőemelkedésem. Reggel mikor felkeltem, ugyanazt éreztem, mint a múltkor, csak pokoli torokfájás nélkül, aminek ebben az esetben örültem, mert az volt a legrosszabb. Nagyon gyenge vagyok, fáj a fejem, fájnak az ízületeim, ha nem fekszem, szédelgek, és 37.6 a testhőm.

Nem tudom, mi ez már megint, de teljesen kiborultam. Össze is vesztem Bencével, mert nem hittem el, hogy most hogy együtt lehetnénk, viszonylagos nyugalomban, újra engem kell ápolgatni, és most a szokásosnál is hisztisebb beteg vagyok. Bence írt az orvosnak, akinek múltkor a magánrendelésén voltam, hogy bemennék holnap a kórházba. Elkísér. Kedves tőle, de őt is nehezen viselem.  Aggódom, hogy mi lehet velem, úgy hogy elvileg mesterséges immunrendszerrel, jó eredményekkel bekapok mindent. Arra is gondoltam, hogy mivel mondták, Vikinekk bakteriális tüdőgyulladása is volt, nem kaptam el?  Akár a levegőben, akár mikor megfogtam azon a kedden. Nem is vagyok biztos benne, hogy megfogtam, annyira sokk alatt voltam, hogy nem emlékszem pontosan.

Létezhet hogy ennyi idő után jönnek ki a tünetek, vagy elég ehhez annyi hogy napi kétszer tizenöt percet a lakásban töltöttem. Meglepődnék, pláne hogy hangsúlyozom, az immunrendszerem teljesen rendben van, nem is iszom alkoholt, ami gyengíthetné esetleg, és sok vitamint szedek.  Mi lehet az oka? Nagyon kétségbeejtő, és nem tudom csak arra fogni, hogy akkor dolgom volt a Vikivel, most már effektív nincs, most jött ki a betegség. Biztos hogy nagyon benne van az elmúlt időszak stressze, az a hatalmas teher, amit cipelnem kellett. Akkor nem volt időm lebetegedni, most hogy nincs dolgom, sikerült.

Másnap láz nélkül ébredtem, de újra kezd hőemelkédésem lenne. Hol csöpög az orrom, hol el van dugulva.  Nem értük el az orvost, ha jelentkezik, holnap még elmehetek, már ha képes vagyok fizikailag rá.

Írnom kellett a masszőrömnek, hogy nem tudok szerdán menni, pedig nagyon vártam az időpontot. Minden stressz a hátamra, vállamra, derekamra megy, így nagyon érzem az utóbbi heteket. Lázasan, betegen nem szabad masszírozni, így le kellett modnanom, ki tudja, mikor lesz legközelebbi időpont.

Ezt írta:

„Nem lehetett könnyű ez az időszak.

Valóban, lázzal, hőemelkedéssel nem szabad masszírozni.

Valószínűleg pszichés, az orvos nem hiszem, hogy tudna segíteni. ..

Mivel már nincs szükség a segítségedre, a szervezeted kiengedhetett....szinte determinálva volt a betegség ismerve azt, hogy mennyire lelkis vagy.

Mondhatnék nagyon okos dolgokat de erre nincs recept.....el kell engedned....

Jobbulát Neked!“

Mint mindig, most is igaza van. Remélem tényleg nincs komoly bajom, csak előzőnek egy kikezeletlen szövődménye, lelki okokkal megspékelve.

Ilyenkor úgy hiányzik az anyukám, aki megnyugtatna, és Viki is, akinek elmondhatom. Bencét már az őrületbe kergettem, ma otthon alszik, neki is pihenésre van szüksége, és én is kezdem magam rosszul érezni, hogy mindig ilyen esetlenül lát, vagy testileg, vagy lelkileg. Egyedül viszont nem érzem magam biztonságban, pihennem kellene, de fáj már mindenem a fekvéstől, és le vagyok törve..  Ilyenkor, mikor az ember beteg, HIV pozitívként duplán megvisel, hiszen nem csak egy egyszerű megfázásra gondolok, még akkor sem, ha elvileg jól működik az immunrendszerem, gyógyszert szedek.

Meg kell nyugodnom, de annyira felfokozott állapotban voltam eddig, hogy nehéz, betegen pedig különösen.