Kicsit csalódott vagyok. Bence és én eléggé lebetegedtünk, nem tudom, vírus vagy más okozta, esetleg influenza, mindenesetre több mint két hete kezdődött. Először nálam, aztán ő is beteg lett. Mielőtt elutaztunk Amerikába már éreztem, hogy beteg leszek, hőemelkedésem volt, köhögtem, ömlött az orrom, rossz volt a közérzetem. Ott nem ütött ki szerencsére teljesen, de szinte biztos voltam benne, hogy napok kérdése hogy elhatalmasodjon rajtam ez a valami. Ott pörögni kellett, nem volt lehetősége a betegségnek elhatalmasodni rajtam..
Kint vettem egy megfázás elleni gyógyszert, amit elkezdtem szedni, meg mielőtt elindultunk megittam egy üveg köptetőt is. Hazafele a repülön megfázhattunk újra, mert kifele úton biztos hogy sikerült, mire hazaértünk teljesen kikészültünk mind a ketten. Hőemelkedés, elképesztő gyengeség, izomfájdalom, köhögés, klasszikus tünetek. Nekem szerencsére volt lehetőségem pihenni, de gyógyszert nem szedtem, orvost nem kerestem fel, gondolva, majd elmúlik. Rengeteg vitamint szedtem, gyömbért, gyümölcsöt, mindent, ami kéznél volt, ha nem volt, akkor szereztem. Egy hét alatt valamit javult, de éreztem, nem tökéletes. Elmentem a masszőrömhöz, aki talp reflexiót is csinált, és megállapította, teljesen le vagyok gyengülve, az immunrendszerem romokban és alig volt olyan szervem, aminél ne érezte volna, hogy valami gáz lenne. Még több vitamint javasolt, pihenést, szaunát. Nem értem, hogy a „mesterséges immunrendszeremmel“, amit a gyógyszerek alakítanak ki, hogyan lehetek ilyen állapotban. Gyanakszom az új gyógyszerre is, amit december 31. óta szedek, és bár voltam vérvételen decemberben, ott még nem látszott, hogy az új szer hatásos e egyáltalán. Állítják, hogy persze, mindegyik működik, de simán lehet hogy nem olyan hatásfokkal mint a másik, amit lecseréltek. A héten kell menenm vérvételre, annak az eredménye már az új kemikália hatását is mutatni fogja
A masszőr nem tudja a sztorimat, ő csak azt mondta, amit érzett rajtam akkor. Bence is elég rosszul lett mire megérkeztünk, de neki muszáj volt dolgoznia, pihenni nem nagyon volt lehetősége. Ő is hol jobban lett, hol rosszabbul, köhög, fújja az orrát és a tüdejét is érzi, hogy valami nem stímmel. Úgy terveztem, hogy én sem várom meg a szerdai kontrollt, hanem felhívom a nővéreket, hogy hétfőn bemennék, ha tud fogadni az orvosom, vizsgáljon meg, ha kell küldjön el vizsgálatokra, írjon fel gyógyszert, olyat ami kompatibilis az általam szedett HIV koktéllal. Aztán én kicsit jobban lettem és úgy döntöttem, ezen a két napon már semmi nem fog múlni, akkor megnézetem magam.
Bence azonban nem megy mostanában vérvételre, így ő felhívta ma az ambulanciát, hogy a héten mikor tudna találkozni a kezelőorvosával, mert nincs jól és szerinte aktuális lenne egy tüdőröntgen hogy kizárják a tüdőgyulladást. Huszadik alkalomra sikerült beszélnie a telefon végén jelentkező Mária nővérrel. Vérvétel volt ma is, így nagyon leterhelt mindenki bent, nehezen elérhetőek. Mária erélyesen leteremtette, hogy „ide ne merjen jönni holnap, mert ezerötszáz beteg jön és nem érnek rá vele foglalkozni. Menjen a háziorvoshoz, ők nem tudnak vele foglalkozni, különben is az orvosa éjszakás és csak Szabó doktor van bent.“
Bence köpni nyelni nem tudott ettől a fogadtatástól, és mondta, hogy a háziorvosa vidéken van, ahol a bejelentett lakcíme, és mindig amikor problémája volt, megvizsgálta az orvosa a Lászlóban, ha kellett beutalót írt. Máriát nem érdekelte, közölte, hogy akkor utazzon le vidékre, vagy szerezzen magának orvost Budapesten, de eszébe ne jusson odamenni.
Az ezerötszáz beteget erős túlzásnak érzem, különösen egy nap alatt, fizikai lehetetlenség lenne reggel héttől délig ennyi beteget kipörgetni, még ennek az öt százalékát is. A 2015-ös adatok szerint, amit most találtam az Interneten 2747 fő van, akiről tudják hogy fertőzött. Nagyon meglepődnék ha szinte mindenki egy időben menne vérvételre és reggeltől estig vért vennének tőlük. Kilencedik éve járok az ambulanciára és nem is hallottam még ilyet. Hol van a gondozás része ebben a történetben?
Komolyan gondolja bárki is, hogy le fog utazni, pláne betegen több száz kilométert, hogy szerezzen egy nyomorult beutalót? Komolyan gondolja bárki is, hogy majd beavatja a háziorvosát, aki csuklóból vágja a betegséget, a szedett gyógyszerek esetleges mellékhatásait? Nem értem, mit képzelnek ők tulajdonképpen. Nem rohangálunk be havonta ilyen – olyan tünetekkel, de ha egy évben egyszer – kétszer van valami panasz, akkor elvárnánk, hogy odafigyeljenek ránk. Komoly szereket kell szednünk, aminek simán lehetnek mellékhatásai, amit egy infektológus tud és ehhez mérten ad gyógyszert.
Mária válasza még annyi volt, hogy bármilyen antibiotikumot szedhet, csak altatót és nyugtatót nem. Ezt még sose hallottam. Ezt is elmondhatták volna például nekem is, mielőtt felírták az első adag szert, hogy ha esetleg ezeket szeretném a jövőben szedni, vagy már esetleg szedem, akkor felejtsem el, de nem mondtak az ég világon semmit sem.
Bármilyen antibiotikum? Ki mondta, hogy ez egy bakteriális eredetű betegség és nem vírusos? Hallomásból igen, gyakorlatban még sose láttam olyat, hogy egy háziorvos megnézte volna egy csepp vérből hogy a fertőzős milyen eredetű.
(„Az antibiotikumok csak baktériumokkal szemben hatnak, a vírusokkal szemben nem. Annak megállapítása, hogy a megfázás oka vírusos vagy bakteriális eredetű pusztán a tünetek alapján (tüsszögés, köhögés, torokfájás) bonyolult. A Veroval® „Segít az antibiotikum?“ gyorsteszt segítségével gyorsan és biztonságosan megállapíthatja, hogy a fertőzése bakteriális eredetű-e és az antibiotikumok használatának lehet-e értelme. Mindössze ujjbegyből vett vérre és 5 percre van szüksége.“) Simán mérgeznek akkor is antibiotikummal, ha az nem hat, mert nem arra a betegségre van. Nagyon könnyű rávágni, hogy „antibiotikum!“, de ezért kár volt hosszú évekig egyetemre járni. Valószínű nincs pénz ilyen tesztekre (2000 Ft körül van egy darab), de ha valakit félrekezelnek, mert a betegsége vírusos eredetű, akkor többe kerül helyrehozni, mint a legeslegelején megállapítani, hogy tulajdonképpen hatásos e egyáltalán a szer, amit az „orvos“ felír.
Tehát szedjen antibiotikumot bátran, tulajdonképpen senkit nem érdekel, senki nem vállal felelősséget, senki nem néz mögé, és senki nem vizsgálja összefüggésében a dolgot.
Nem tudom, mit vártam, az egész egészségügy ilyen sajnos, de eddig azt gondoltam, mivel a betegéségünk elég komplex és sokig húzható, ha baj van, számíthatok az orvosomra. Nyílván és szerencsére (ha van) nem kell folyamatosan kezelni, pont elég egy évben egy – két alkalommal ránézni a betegre, vagy ha panasza van, akkor igenis azt mondani, hogy jöjjön be, meghallgatom a mellkasát, és ha indokoltnak érzem, írok egy beutalót, hogy nehogy valami szövődmény alakuljon ki. Senkit nem érdekel. Ha nem mész utána, akkor még inkább nem érdekel senkit. Tudom, hogy ez ilyen, de azért meglepődtem ezen, hogy nem hajlandó senki megvizsgálni Bencét, és meg vagyok döbbenve Mária nővér hozzáállásán.
Szerdán megyek vérvételre és addig nem megyek el amíg nem vizsgál meg valaki. Nem műteni kell szerencsére csak fogni egy rohadt sztetoszkópot és meghallgatni, és indokolt esetben megírni egy beutalót. Azt hiszem, ennyit elvárhatok.
