Alig tudtam elaludni mikor hazaértem Bencétől, nem hittem el, ami történt, olyan volt mintha minden szenvedést elmosott volna ez az egy este.  Azt hittem, semmit nem jelentek már neki, de ez úgy tűnik nem igaz.  Biztos gondolt rám, csak jobban uralkodott magán, meg ő volt a megbántott fél, neki kellett elmennie, lakást keresnie, új életet kezdenie majdnem 4 év után.

Felébredtem egy rossz álomból még akkor is, ha nem tudom, mi a megoldás, nem tudom, mitől fog változni az, ami eddig nem úgy működött ahogy kellett volna.

Most okosnak kell lennem, nem szabad elszúrnom, és megijednem sem tőle.  Nem véletlen voltam ennyire rosszul nélküle, de olyan szinten hogy komolyan féltem hogy meg fogok betegedni ennyi stressztől.

Megbeszéltük hogy mielőtt elutazom, találkozunk. Most már nem sűrget semmi, tudok várni, tudva hogy ott vagyok a fejében, a lelkében újra.  Úgy terveztük hogy átjön, főzök valamit, de arra gondoltam, szeretném megadni a módját az „első“ találkozásnak.

Abban sem voltam biztos hogy szeretném e hogy abba a lakásba jöjjön először, ahonnan elcuccolt, és itt van Bundi is, aki nem tudom, hogy reagálna.  Amikor Bence elment, a macska még legalább egy hónapig ült az ajtóban és várta. Mikor megállt a lift, kiszaladt az ajtóba, és szomorúan vette tudomásul, hogy nem ő jött haza. Ilyenkor nekem is nehezebb volt, nem tudtam a macska szemébe sem nézni, hogy mindent elrontottam, szétzúztam a családi békét.

Kivettem egy lakást a belvárosban, nem messze a sajáttól, de nem is ez volt a lényeg, semleges teret szerettem volna.  Sokszor csináltunk ilyet, hogy elmentünk Budapestre nyaralni egy – egy éjszakára, vagy egy jobb hotelba, vagy egy extra airbnb lakásba, a változatosság kedvéért.

Ilyen esetekben sokszor megkérdezték, hogy

„Honnan jöttek?“

„A Ferenciekről.“ – hangzott a válasz.

Jaj, de viccesek ezek fiúk!

Írtam délelőtt Bencének, hogy megírom majd, mikorra és hova jöjjön. Annyira izgultam, hogy alig álltam a lábamon. Alapból volt bennem egy feszültség az utazás miatt, meg még ez is. Nagyon örültem, de az időzítés, bár én is alakítottam így, nem túl jó. Persze, azzal is tisztában voltam, hogy jót fog tenni, nem biztos hogy bele kellene ugrani egyből valamibe, jót fog tenni a távolság. A tudat pedig hogy valamennyire visszakaptam, segíteni fog abban hogy élvezni is tudom hogy ott leszek.

Amikor kint voltam nyáron, sorsszerűen mielőtt szakítottam volna Bencével, azon golndolkoztam, mennyire jó lenne itt eltölteni legalább egy hónapot. Először háromban gondolkoztam, de tudtam, az nem reális. Amikor kiszámoltam az egyet is, sokkot kaptam, hogy ennyi pénzből két hónapot tudnék Ásziában lenni.  Aztán rádobtam még egy hetet, azon már nem fog múlni.

„23 deka maradhat?“

Nem tudom, mit fogok kint csinálni, de majd feltalálom magam. Túl sokat pihentem mostanában, de olyan stresszben, hogy csak még jobban elfáradtam benne.

Utazás előtt egy hónappal volt egy melóm, amiről azt mondták, november végéig döntenek, de majdnem biztos hogy rendben lesz, hiszen több mint 10 éve dolgozom nekik. Megnéznek azért másokat is, de szerintem elég jó anyagot adtunk le, szóval reménykedem, plane hogy egy vagyont kifizettem a kinti lakásra, annyit amennyiből itthon négy hónapig lakom. Sok olyan eleme van a munkának, ami nem tiszta, emiatt is feszült vagyok kicsit, mert kintről kell menedzselnem mindent, ha megjön a pozitív válasz, de annyi baj legyen. Nem a munka része miatt aggódom, hanem új emberek is lettek a csapatban, és nehezen kezelem őket, távolról pedig pláne.  Lesz kint így kb két és fél, három hetem amikor intézkedni kell.

Inkább, mint hogy ne legyen munka, mert ezen múlik a következő teljes évem. Sok pénzt bukhatok rajta, szóval fegyelmezetten le kell nyomnom.

Izrael biztos jó hatással lesz rám, meg fogom tudni oldani.

Bence kora este érkezett, kicsit késett is, de nem is volt baj, mert csúszásban voltam.

Lefőztem egy egész izraeli menüt, levessel, főétellel, desszerttel. Semmit nem tudok az izraeli konyháról, kultúráról sem sokat, csak vonz. Megnéztem, van e olyan recept az Interneten, amihez nem kell mondjuk friss datolya, és meg tudom én is csinálni.  Az étel is jó volt, de az egymásra kattanás még jobb. Mint egy álom, amiről már azt hittem, sosem jön el, mert elmosta az idő, kikoptatta más, elveszett örökre.

Fantasztikus estét töltöttünk együtt tegnap. Ma nem találkozunk, holnap elutazom 5 hétre. Itthagyom Bundit akire Bea vigyáz és Bencét, de most már lehiggadtam annyire hogy nyitott legyek az új élményekre, amik jól jöhetnek a komor hétköznapokban.

Szingliként akartam végigzúzni Izraelt, de azt hiszem a mentális egészségemnek ennél jobbat nem kívánhatok, hogy nem így lesz.

Még az is felmerült, hogy mi lenne ha Bence valamikor kijönne meglátogatni.

Mintha pörgettek volna a táblán, és a rossz dolgok után végre jók következnek, a fekete helyett világoskék kerül terítékre.

Javier régóta nem festett. Nem volt mit, és nem akarta ismételni önmagát. Amikor mélyen volt, csupa fekete és barna paca került a vászonra, el is felejtette, hogy más színek is léteznek. Remegő kézzel kihúzta a fiókot, és elővette azokat a színeket, melyeket akkor tett be, mikor a sötétek előkerültek. A látványukat sem tudta elviselni, pontosan úgy mint most, amikor a feketékre nem tudott már nézni.

Húzott egy világoskék vonalat, majd mellé egy zöldet.

Kicsit hátralépett és mosolyogni kezdett.