Miután megírtam az újabb, de most egyértelműbb smst Bencének, újra, sokadik napja kikapcsoltam a telefonom, Facebook profilom 24 órája nem él, és átadtam magam a mélységnek. Küzdhetnék ellene, mehetnék a Gellértbe, kivehetnék egy szobát a Kempinskiben, csak a vicc kedvéért, rendelhetnék pezsgőt, ugrálhatnék cipőben a fehér ágyneműn, felcipelhetnék valakit, akivel nagymenőzhetek százezerért egy napig, de képtelen vagyok rá. Tudom, mit kellene csinálnom, de képtelen vagyok rá. Nyílván ez a klasszik depresszió, amit már ezer éve kezetetnem kellett volna, hogy ne ott tartsak lassan 37 évesen, mint 10 éve.

“Szia Bence, eltelt annyi idő hogy biztosan tudjam, nem engedhetem hogy elveszítselek még ha ez meg is történt. Tudom, más volt, de annak idején Te küzdöttél értem, most én fogok. Sokat tanultam belőle, szakembert is keresek, próbálom összeszedni magam hogy bebizonyítsam, van dolgunk egymással. Szeretném a bizalmadat visszakapni, ha nem is azonnal, de mindent megtennék érte. Ha egy kicsi nyitottságot érzel, kérlek, jelezd. Vágyom Rád és csak Téged akarlak. szép napot. J.”

Szóval megírtam az üzenetet dél után kicsivel és filmet néztem, aludtam. Többször bekapcsoltam, nincs válasz, újra ki. Valószínű tényleg a legrosszabb dolgokat csinálom, amit ilyenkor lehet.  Mintha nagyon alaposan tanulményoztam volna a „Mit NE csinálj szakítás után“ kézikönyvet. Kezembe vettem és minden sorát megtanultam, hogy a lehető legjobban tudjam alkalmazni.

A masszőr, aki érezte, hogy ma nem tud velem beszélgetni, mert sírni fogok, csak annyit mondott, hogy büntetem és halálra ítéltem magam. Nice. Felmondtam diktafonra, hogy milyen válaszok lehetnek az üzenetemre, amiben egyértelművé tettem, hbát követtem el, küzdeni fogok érte,, de arra nem gondoltam, hogy a nincs válasz is válasz. Ez most túl egyértelmű, hogy valamilyen labda ne pattanjon vissza belőle. Még az is lehet, hogy fog, de eddig még nem történt meg. Lassan nyolc órája. Mikor jöttem haza a masszőrtől, meg amikor ott voltam akkor is végig azon gondolkoztam, hogy mit csináljak?

Írjak Bence egyik barátnőjének, ki kedvel, hogy fussunk össze? – óvoda! Menjek el Nóra születésnapjára, ahol ő is ott lesz, jobb esetben nem az új pasijával, hanem Karolával, és játsszam meg, hogy minden szuper? 

Táncoljak az asztalon egy pohár vízzel (bizonygatva, hogy nem iszom, nem ezzel kenem el a bánatom – milyen bánatom? Nem is vagyok szomorú!), és magabiztosan köszönjek nekik, „ Hi guys, how r u tonight?“ – angolul kicsit jobban hangzik.

De aztán elöttem volt Balázs közömbös arca, amikor elköltözött, az önuralom, ami valószínű még tovább fokozódott benne, hogy nevetgél, nem megjátszva, öszintén, vállat vonogatva meséli Nórának, hogy ennek igen vége, és továbblépett. Nevetve mondja a terveit, és ha én ezt csak távolról látom, akkor is valószínű ott szakadna el a cérna, de akkor végleg.

Aztán jött az ötlet, sms. Micsoda ötlet! Mintha nem írtam volna egy párat eddig is, igaz kihagyásokkal, de az utolsónál jeleztem, hogy valószínű nem írok többet. A legfőbb erényem a következetesség többek között. Nem jött válasz az ötödik ki –be kapcsolások ellenére sem, pedig látom, hogy azonnal olvasta. Telefon kikapcs, aludtam.

Arra keltem, hogy valaki brután szinten nyomja a csengőt. De úgy, mint a hülye filmekben, és ott sem értem és idegesít, hogy miért kell ráfeküdni, folyamatosan nyomni? 3 másodperc intenzív nyomás is pont elég ahhoz, hogy észleljem, valaki akar valamit. Ráadásul a csengőm nem az a szolid bimbam típus, hanem a brutál klasszik.

Kiugrottam az ágyból, el nem tudtam képzelni ki az. Feltoltam a homlokomra a szemfedőt (nem tudom, hogy hívják, de most a halálra asszociálok of course), amitől az elalvás elött 15 tincsbe befont hajam égnek állt, berohantam a fürdőszobába a köntösért, de addig is folyamatosan szólt a csengő.

Kinéztem, a cicás néni', a házból, aki a "bécsi betörésnél" is segített Verának. Akkor Vikivel voltunk szakítás után nem sokkal Bécsben, ezt adtam neki születésnapjára, egy hétvége Bécsben.

Vera vigyázott a macskára, Bundi azonban ezt nem akarta, így kizavarta őt a lakásból. Szó szerint. Azonban Vera nem vitt magával kulcsot, és hálóingben kint ragadt a folyosón, kulcs nélkül. Becsöngetett pár szomszédhoz, de egyedül az alattam lakó oroszokkal sikerült kontaktba lépnie. Az orosz férfi egy létra segítségével mászott át a teraszomra a folyosóról, hogy a bukóra kinyitott ablakon bevezessen egy seprúnyelet amivel elmozdította az ajtó kilincsét, és már bent is volt. Akkor a ‚cicás néni‘ is segédkezett, legalább annyival hogy imákat morzsolt el orra alatt.

- Leégett a ház?

- Balázs áll a kapu előtt szívalakú lufikkal és azt akarja hogy hozzá menjek?

- Madonna erre járt és ragaszkodik hozzá hogy ugorjak le egy cigire?

Mi a fasz lehet??

„Jól van??? „ – kérdezi mikor kinyitom, telefonnal a fülén.

„Persze, jöjjön be, kimegy a macska.“

Jajdejó‘, mondja, ...“a telefonban a barátnője, aki a múltkor,.. aggódik... „

Átadta, Viki volt, nem Vera. Mondtam, minden oké, majd hívom.

Letettük. Ott álltam fonott Kris Kross hajjal, köntösben, a nappali közepén ziláló öregasszonnyal.

„Mondta a barátnője, hogy törölte magát Facebookról és nem éri el napok óta. (délután óta- a szerk.) Depressziós?? (nem hitte el, hogy nem.) Hisz Istenben? És Jézusban is?

Tudja, hogy az a feladatunk, hogy átadjuk magunkat Jézusnak? Tudja, hogy mindenkinek erre kell törekednie? Maga is erre törekszik? „

Mondtam, hogy persze, bár nem tudom, hogy kell, nyílván nem úgy, ami elsőre eszembe jut erről. Mielőtt elment még megölelt, és mondta, hogy imádkozik értem. Mikor bejött, akkor is ezt mondta, hogy miközben jött fel, imádkozott értem. Nem hagyja abba az imáját, továbbra is fog. Nagyon jól esett, nem tudom, hogy sűrűn imádkoztak e értem, de most valóban rámfér.

Elképesztő szomszédaim vannak, akiknek mindig valami programot adok.

Vikivel beszéltem, megnyugtattam, de továbbra sem értettem, miért a szomszédot mozgosította. Neki amúgy megvan az otthoni számom, meg kérdezhette volna Beát is, vagy Bencét. Lehet, titkon ezt is reméltem, hogy Bence fog aggódni hogy eltüntem. Nem ez volt a cél, de kicsit benne volt, ha tudat alatt is. Nyílván annak tűnik fel, aki foglalkozik a profilommal és ezek szerint Bence nem tartozik ebbe a csoportba. 

Ugyanakkor most nem is lett volna jó, mert az smsmben most nem a nemélemtúl sajnálatot vetettem be, hanem az akarlakezértküzdökérted – et. Hasztalanul. Ha legalább talánra hajazna a válasz, akkor elmentem volna a születésnapra. Még azon is gondolkoztam, hogy elmegyek, veszek valami jó ruhát, hogy tetszem neki. Ha meg találkozni is hajlandó másnap, akkor kiveszek egy szobát az Intercontinentálban, és nézzünk tűzijátékot, de aztán rájöttem, hogy ez már megint valaminek az elkenése, ráádasul most egy olyannak ami nem is létezik. 

Munka faktort leszámítva ha én kapnék egy ilyen smst, és biztos lennék a válaszban, akár a nemben, akkor azért rövid időn belül tudatnám. Ha gondolkoznék, vagy kikérném a legcukibb barinőm tanácsát, akkor várnék kicsit, de ez azért már sok idő. Ha pedig válasz sincs, az nem korrekt egy ilyen esetben. Meg lehet mondani, hogy „figyelj, nem, másban vagyok .“ ez így egyértelműen nem lett kimondva részéről. Bár ezt már kimondta korábban azzal a bizonyos üzenettel, amivel kapcsolatban azüta nem térek magamhoz.

„Ne haragudj,de en tovább léptem! Próbálok új életet kezdeni, szeptember elején költözöm az új lakásba, és bár tudom ez rosszul esik, de van valaki, akivel találkozgatok! Szerintem neked is előre kéne lépned, és nem hátrafelé! Kívánom ,hogy sikerüljön es legyen hozzá elég erőd.“

Miből gondolom, hogy változott bármi? Miért hiszem, hogy pótolhatatlan vagyok?

Nem tudom, mi lesz, azt hittem, ettől jobb, mert jön rá egy válasz. Valami. Bármi. Egy folytató, egy lázáró, egy átlendítő.

Apámmal vasárnap beszéltem utoljára, akkor is én hívtam, azóta semmi, lassan két hete nem voltam otthon. A családom, az igazi, egyik fele aggódik értem kívülről, másik, a négylábú az erkélyen ücsörög, nézegeti a madarakat, és a fő eleme pedig hallgatja a barátnőjétől, hogy „szerintem ne írj neki, minek írnál? „ 

És mikor már azt hittem, nem jöhet újabb, felhívott a cicás néni' azzal hogy mondta neki a Viki hogy meghalt az Anyám (???), és ő úgy gondolja, hogy ő mint anya elvégezte a feladatát, mert minden anya feladata az hogy a gyerekét Jézushoz vezesse. Neki az őccsét is kellene. (?!%) Nyugodjak meg, Ő jó helyen van. Felét nem értettem annak amit mond, alig tudtam lépést tartan vele, de kedves hogy figyel rám. Nem értettem, hogy jön ide az anyukám, mert ez nem most történt, és nincs összefüggés, hogy most ilyen állapotban vagyok. Egy kicsi talán van, mert mikor ennyire elveszett az ember, akkor minden más gondja is felerősödik. Szerintem azért nem folytatta a térítést, mert mikor belépett a lakásba, szemben találta magát rengetek vallási giccsel, amiket imádok és gyújtök. Szentképek, Jézus, Mária, rózsafűzérek, keresztek. Gondolta, nyitott kapukat dönget, mert most már világos, kivel áll szemben. Nem mondom, hogy nem hiszek Istenben, de vallásosnak nem mondanám magam. Próbálok egyensúlyt tartani a témában, és persze, ha az ember bajban van, vagy úgy érzi, külső segítségre van szüksége, Istenhez imádkozik, de azért én keresni fogok egy pszichológust is.

Asszem újra kikapcsolom magam a forgalomból 

Az áramot is.

OFF