Azt hiszem, sosem voltam még ennyire mélyen, eltelt, majdnem kettő hónap a szakítás után. Nem beszéltünk azóta, nem tudom mi lehet vele, van némi infóm, de kevés. Ahhoz képest mindenképp hogy évekig mindent tudtam róla, épp hol van, mit csinál. Idegörlő ez az egész.

Megtudtam hogy van valakije, meg is írta, valamire válaszul hogy fogadjam el, és lépjek tovább, és bár tudja, rosszul fog esni, de találkozgat valakivel.

Teljesen padlóra kerültem, nem tudom, mit csináljak.

Ennyi volt? Új kapcsolaltot kezdett? Nem tartott sokáig. Az más, hogy lefekszik emberekkel, az kevésbé érdekel, de hogy elkezdődött valami... az egészen más.

Vajon jobb mint én? Jobban megbecsüli? Jobban néz ki? Jobb vele minden?

Meg fogok bolondulni, magamba zuhantam.

„Ne haragudj,de en tovább léptem! Próbálok új életet kezdeni, szeptember elején költözöm az új lakásba, és bár tudom ez rosszul esik, de van valaki, akivel találkozgatok! Szerintem neked is előre kéne lépned, és nem hátrafelé! Kívánom ,hogy sikerüljön es legyen hozzá elég erőd.“

Mennyire megalázó az egész, mennyire megsemmisítő, ennyi idő után. Tudom, én generáltam, én akartam, vagyis én is, de ennyi idő elég volt ahhoz hogy felálljon és továbbmenjen?  Jobb lenne ha ő is szenvedne? Az hiszem igen, bár tudom, az EGO-m örülne a legjobban ennek.
Meg fogok őrülni.

Elkezdett üzengetni, hogy adjam vissza azt a gumiszalagot, amit Karola adott neki korábban, és Bence nekem adta.

Meg egy reluxához tartozó kis műanyagot, ami kell az új lakásba.

Azt sem tudom, miről van szó. Felforgattam a lakást, de nem találom, de most komolyan, ez a legfontosabb? Most? Most mikor úgy érzem, nem fogom ezt az egészet túlélni.

A gumiszalagot nem adom vissza, biztos Karola erőszakoskodik, hogy kell neki.

Eddig nem kellett, most szüksége van rá, pont most, pont így.

Még egyet belémrúg, amikor már a földön fekszem.

Bea volt nála, és mesélte, hogy áradozott az új lakótársáról, vagyis a leendőről, hogy milyen helyes, mennyire működik a kémia. Mikor elment megnézni a budai lakást, el sem akart menni, annyire jól elvoltak. Erre rásegített, hogy elkezdett szakadni az eső. Milyen sorsszerű és romantikus!

Aztán valahogy cseteltek, és írta hogy „érdekel a lakás IS.“

Mutogatott képeket Beának a fiúról, teljesen felpörgött tőle, de mondta, hogy nem feküdhet le vele, mert nem akarja kockáztatni a lakást.

Közben meg említette, hogy van ez az új fiú, akiről képeket nem mutatott, de a neve alapján be tudtuk azonosítani. Láttam a Facebookon, hogy együtt voltak Balatonon, egy-két napot. Akkor nem is sejtettem, hogy közük lenne egymáshoz, borzasztó ronda, egy igazi senki.

Huszonöt éves, a szüleivel lakik vidéken, Budapest mellett, és együtt mennek szeptemberben Horvátországba nyaralni.

Ennyi. Megsimerkedtek, nyaralgatnak, alakul valami. Nem tartott sokáig, hamar ment a váltás. És ki tudja, mióta ismerik egymást.

Nóra, a közös barátunk, akit különböző időben ismertünk meg, és mondta régen nekem és Bencének is, hogy össze kellene ismerkednünk, mert illenénk egymáshoz, születésnapi bulit tartott. Gondolkoztam, hogy elmegyek, de tudtam, Bence is ott lesz. Azt gondoltam, Karolával. Eljátszottam a gondolattal hogy veszek valami jó ruhát, és elmegyek. Eljátszom, minden rendben van, normáisan viselkedem, és talán felébred benne valami. Nem gondoltam volna, hogy az új pasiját viszi el. Bea elmondta, ez történt, és hogy milyen jól érezték magunkat.

Még jó hogy nem mentem, teljesen kikészültem volna.

Így is, amióta megtudtam, még mélyebbre kerültem.

Szóval ennyi volt, új lakás, új pasi, lakótárs, akit legszívesebben a földre teperne, nem érdeklem.

Bea azt is mesélte, amin teljesen megdöbbentem, hogy tett Bence valami megjegyzést, hogy látta, hogy Lacival voltam szakítás után pár héttel Párizsba.

Valamit mondott, amiből az jött ki, hogy féltékeny. Volt már ilyen topic régebben is, mikor vidéken voltam Lacival, és egy ágyban aludtunk. Laci az egyik legjobb barátom, volt köztünk nagyon régen valami, de csak kezdődött, nem teljesedett ki.

Azt gondoltam mindig, hogy ezen túl vagyunk, Bence nem foglalkozik vele, barátok vagyunk, elfogadja, és különben is ha akarnék valamit Lacitól, nem jelenteném be teljesen természetesen hogy együtt alszunk. Együtt? Az ágy két oldalán. Ennyi.

Mikor kimentünk Párizsba még erről sem volt szó, egy hatalmas lakásban laktunk, teljesen külön, de már nem is számított, hiszen Bencével nem vagyunk együtt, de akkor is fura volt, hogy még mindig ebben gondolkozik.

Sose fogom tudni ezt feldolgozni, teljesen kikészltem, eddig négy kilót fogytam, alig eszem, rengeteget alszom, és csak akkor jó, ha külföldön vagyok.

Szeptemberben elmegyek Spanyolországba. Amíg Bence azzal a görénnyel, akit csak Gibbonnak hívunk Horvátországban tölti a mézes heteket, addig én Spanyolországban élem ki a dühömet az összes spanyolon, aki szembe jön velem.

Tudom, nem megoldás, de valamit csinálnom kell.