2016. január

Időről időre kiborulok, de egy napon belül is. Reggel minden oké, nincs hőemelkedésem, még úgy indulok a napnak, hogy hirtelen minden jó lesz és ebben benne van az akarat is, a pozitív gondolkodás- nem foglalkozom vele, elengedem. Még a tükörre is kiírtam, hogy „egészséges vagyok“. Aztán jön a délután és betegségtudatom lesz, Internetet bújok, fekszem, lázat mérek 15 percenként stopperral. Ha nincs, akkor 14 percig jó, de utána újra. Asszem elértem azt a pontot mint mikor megtudtam a betegségem és pár hónapig folyamatosan kerestem a megnyugvási pontokat. Eddig nem volt hőemelkedésem, reggel 36.1, délután 36.8, 38.8 és fél. (áááááááá), most újra mérem

Még egy perc. Az időegységem atállt az öt percre. Meg fogok bolondulni.

Stopper, lázmérő, lámpa.

36.7

jajdejó. Már a második paracetamol tartalmű forróitalt nyomom. Legyengültem a stressztől és a sok pihenéstől. Mikor kimegyek, felmegy 37.3-ra, ha itthon vagyok max 37.1, de mindenki mást ír, mi a normáis.

A 37 minek számít? A normál felső határának, vagy a hőemelkedés alsójának?

Egész nap nem volt hőemelkedésem, most pedig 37.1, persze ahogy kimentem a lakásból, felment. Nem is értem, de megpróbálok nem foglalkozni vele.

Beszéltem telefonon Zsolttal, hogy adjon tanácsot és információkat a gyógyszerről. Mondta, hogyha érzem, hogy már nem jó ez így, akkor kezdjem el. Neki rosszabbak voltak az eredményei amikor elkezdett gyógyszert szedni. 600 000 vírus, és 300 körüli T4, nekem ez 6000 és 450 körül.

Azt mondja, hogy ha egyszemeset kapok, ami valószínű, mert ez elhangzott a Lőrincz dr. (az új) szájából, az egy maximum egy éves szer, ami nagyon jó. Nincsenek mellékhatásai és a legjobb ami itthon van. Ő még a kétszemeset használja, attól a mellékhatások pár nap alatt elmúltak (szédülés, álmatlanság, bőrkiütések), és öt nap múlva már úgy érezte magát, mintha kicserélték volna. Azt mondja, ne féljek, nem lesz semmi baj, tök jól fogom magam érezni, hamar megszokom a rendszert és újjászületek.

Nagyon vágyom erre az érzésre, évek óta árnyéka vagyok önmagamnak, ami csak akkor tűnik fel, ha már az átlag alatt vagyok szarul. íMondjuk az utóbbi hónapokban tűnt fel igazán, előtte is fáradékony voltam, de az sok minden másnak is betudható. Azért is határoztam (?) el magam, hogy belevágok. Nem mintha lenne sok választásom. Lehet túlparázom ezt az egészet.

Lehet hogy van kockázata a gyógyszerkivitelnek, vagyis inkább esetleges macera faktora, de ha ez javít a kint töltött idő minőségén, vagyis fittebb Leszek, jobban viselem a jetleget, a repülést, stb, akkor megéri.

Ma a gyengeségem ellenére elindultam vásárolgatni és bár éreztem, hogy mindjárt kiszalad a lábam alól a talaj, mentem, mert éreztem, hogy saját csapdámba kerültem. Biztos vagyok benne, hogy a lelki állapotom is rásegít a tünetekre, és mivel tartok a gyógyszertől, felerősíti a képzelt vagy létező betegségemet. Zsolttal való beszélgetés feldobott és most már elkezdtem várni azt az érzést, hogy megtelik a testem energiával, elmúlik a hőemelkedésem, az aggodalmam.

El se hinném, és el sem tudom képzelni, milyen lehet az. Remélem valóban lesz benne részem.  Arra is gondoltam, hogy ha kvázi fekvőbetegként, depressziósan kezdem el szedni a gyógyszert, akkor lehet, nem váltja ki a várt hatást, mintha magamhoz képest energikusan, szembenézve, bátran teszem ezt.

Persze, hazajöttem és hőemelkedésem lett, de ez már azért sem érdekel annyira, mert Zsolt meggyőzött, igazi férfiszóval, egyértelműen elmondta, hogy ne féljek, jó lesz, vágjak bele, úgysincs más választási lehetőségem.  Minden eddigi félelmemet és kétségemet eloszlatta.

Már csak az a kellemetlen, hogy újra telefonálni a Lászlóba, időpontot kérni, és reménykedni, hogy nem tíz nap múlva lesz, hogy minél hamarabb elkezdjem.  És remélni, hogy azt kapom, amit Zsolt ajánlott. Felírtam magamnak és próbálom azt „kérni“. („Húsz dekát kérek abból a baromfi párizsiból, de megtenné kérem hogy nagyon vékonyra szeleteli? Köszönöm Aranyom!“ )

Ádámtól is meg kell kérdeznem, hogy ő mit mond, mert vele is beszéltem, írta, ha megtudom, mit kaptam, írjam le neki.