Olyan gyorsan szalad az idő, hogy megijedtem a száguldásától. Tudatosan keresek biztos pontokat benne. Kapaszkodom dolgokba, melyek a földhöz szorítanak, kapaszkodom és néha felnézek, hogy a körülöttem forgó Világ száguldását bámuljam. Azt hiszem, nincsenek biztos támpontok, minden időleges. Egyik pillanatban vidám, szivárványszín, másikban szürke műanyag. Biztos bennem van a hiba. Szeretnék megnyugodni és ellazulni valamiben, ami körülvesz és olyan erősen zárja be testem, hogy abba ne szivároghasson be semmi, ami nem igazi. Legalább néha szeretném ezt érezni, hogy ne szólhasson bele senki, ne piszkolja be más rosszindulata és féltékenysége, csak érezzem tisztán és magamnak. Sokszor nem érzem ezt, sokkal inkább azt, hogy minden nap meg kell küzdenem érte. Magammal és a külvilággal. Az érzéseimmel és a félelemmel. Bíznom kellene magamban, de nem mindig érzek ehhez erőt. Csak azt, hogy elfog a béna bizonytalanság. Kevés az erőm a folytonos küzdelemhez. Félek, alul maradok és a hitetlenség győzedelmeskedik az észérvekkel szemben.

Más lenne minden ha nem lennék beteg? Nem tudom, nem biztos. Mindig ilyen voltam, hullámzó és marcangoló. Magamat, másokat, a körülményeket. Lehet, ez segített rajta? Lett egy ok, hogy időről időre kiborulhatok és lemehetek teljesen mélyre? Egy indok, amivel takarózhatok ha az szimpla önsajnálat nem lenne elég? Nem tudom, de mindig le kell menni teljesen, hogy fel tudjunk emelkedni. Jobb, mintha bent maradna és azon erölködnék hogy szinten tartsam az érzéseimet.

Van egy fantasztikus ember mellettem, aki nem csak gyönyörű, tipikus „jópasi”, hanem el is fogad, legalábbis megpróbál és ez elég ahhoz hogy biztonságban érezzem magam.

A bizonytalanságom valószínű a fertőzés nélkül is meglenne, bár lehet, felerősíti az érzéseimet. Tudom, hogy ez nagyon hosszú idő, amíg rendeződnek a dolgok bennem, legalábbis normalizálódnak, és szerencsésnek érzem magam, hogy jut arra időm, hogy szembenézzek velük. Nem kell kapkodnom, lehet lépésenként haladnom, és ha elbizonytalanodom vagy kétségbe esek, akkor eszembe juthat, hogy lesz ennél sokkal jobb. Mindig van, legalábbis akarom hinni hogy ez igaz.