Régen írtam. Talán azért mert mostanában nem igazán szembesültem a betegségemmel, nem jött szembe, nem nyomta senki és semmi élesen a képembe, talán kicsit el is aludt bennem. Igazából hetek óta eszembe se jutott.

Bejelentkeztem fogfehérítésre egy belvárosi fogászatra, melynek első lépeseként egy konzultáción kellett megjelennem. Előtte is gondolkoztam azon, hogy most vajon kell- e szólnom a betegségemről, vagy nem. Sok az ellentmondás; Szabó azt mondta az elején, hogy igen, kell, de van a László Kórházban is "külön erre a célra" fogorvos. Talán emiatt is tartottam magam távol az ilyen jellegű vizsgálatoktól, nem akartam szólni, tudtam az egészségügy nincs erre felkészülve, és én sem, hogy egy ilyen információval álljak elő. Nem akartam a kórház fogorvosát sem igénybe venni, mint megkülönböztetett és szerettem volna a szabad orvosválasztás jogával élni.

Most, hogy a fogfehérítés mellett döntöttem, merült fel, hogy akkor meg kellene nézetni a fogaimat, van e valami baj s ha igen, akkor azokat rendbe kell tenni. Csupa ellentmondás van bennem a fenti témával kapcsolatban, hiszen számomra alap lenne, hogy az orvosok és fogorvosok védekeznek, tehát minimum kesztyűt húznak a beavatkozás előtt, amivel nem csak a betegtől származó esetleges fertőzések terjedését gátolhatják meg, hanem azt is, hogy én, mint páciens ne kapjak el tőlük semmit. Úgy gondolom, ez az orvosi egyetem első órájának környékén hangozhat el, hogy "mindig használjunk kesztyűt!" mondat. Természetesen lehetnek olyan váratlan esetek, amikor egy sérült vagy éppen vért hányó betegre nem lehet azonnal a legnagyobb biztonsággal felkészülni, de ezek már nem tartoznak a fenti témába. Az ellentmondás Szabó által elmondottakban is erősen megnyilvánul, hiszen kiemelte, hogy elvileg szólnom kell a fogorvosnak, hogy fertőzőtt vagyok, de egy interjúban pont az előzőekben leírtakat hozta példának, hogy ahhoz, hogy a fertőzés továbbterjedjen, ahhoz vér- vér kontakt kell, tehát egy "sima" vérhányás még nem elég ehhez, ami jó dolog, hiszen akkor az orvosok elég nagy veszélyben lennének.

És mi ehhez képest egy kis vérzés a fogászaton? És ha nem tudom magamról? Vagy tudom, de nem tudom, hogy szólnom kell? Ezen őrlödtem magamban, miközben haladtam az egyszerű és ártalmatlannak tűnő konzultációra. Ahogy közeledtem, egyre feszültebb lettem. Mi van, ha megkérdezik a betegfevételi lapon? Hazudjak egy konkrétan feltett kérdésre? Voltam már olyan fogászaton, ahol ez kérdés volt;"Hív státusz? Negatív / Pozitív" ( a megfelelő aláhuzandó) Mikor megérkeztem, várnom kellett, addig szokás szerint kezembe nyomtak egy adatlapot, amire csak a adminisztrációs szempontból volt szükség- mondta a nővérke. Előtte volt időm felkészülni rá, hiszen ameddig vártam, ott hevert mellettem. Feszülten és kapkodva futottam át a kérdéseket, van e benne "HÍV" szó. Nem volt. Még egyszer újra! Talán csak elkerülte a figyelmem, és megbújt valahol.

Nem! Mélyen kifújtam a levegőt.

Azonban megláttam néhány, betegségekkel kapcsolatos kérdést: "betegség, gyógyszerérzékenység, FERTŐZŐ BETEGSÉG..." Pánikba estem. Most mit csináljak, írjam oda a fertőző betegségek után, hogy "HIV +"? Hatalmas, kitörölhetetlen betűkkel, majd nézzek szembe a nővérrel és mintha mi sem történt volna, sétáljak be a vizsgálóba és mosolyogva közöljem, hogy miért jöttem?

NEM! Nem vagyok képes rá!

Hevesen dobogott a szívem, és nem találtam a helyem. Nem tudtam, mit csináljak. Felelősségre vonható vagyok és törvény ellen vétek, ha nem vallom be a betegségem? Ekkor kijött a vizsgálóból az asszisztens, majd mondta; töltsem ki a papírt, pár perc és mehetek be. Gyorsan kezembe vettem és elkezdtem kitölteni, ameddig a hölgy újra eltünt a fúróhangok mögött. Nevem, születési dátum, lakcím- OK.

Betegségek.... ezeket kihagytam, majd a biztonság kedvvért nem a saját aláírásommal, hanem egy általam még sosem használt tollvonással szignóztam a papír alját. Minta bármi jelentősége lett volna az aláírásnak - de egy paranoiásnak nehéz megmagyarázni és érvelni az elllenkezőjéről. Ott virítottak az üres fehér lapon a betegségek. Hiretelen újra pánik tört rám, mi van, ha megkérdezik, miért nem húztam ki. Gyorsan, egymás után fentről lefele haladva húztam körülbelül nyolc vízszintes vonalat, majd a mellettem álló kis asztalra dobtam a papírt, ne is lássam többet!

Később behívtak és a szinte állomszerű állapotból az ébresztett ahogy a szimpatikus arab orvos gumikesztyűje éles hangot adva pattan először az egyik, majd a másik csuklóján. Megkönnyebbülten nyugtáztam, hogy ő jelen volt az első tanórán, ahol elmondták a védekezés szabályait.

Mikor fog ez megszünni és mikor tudok szembenézni vele? Biztos könnyebb lenne, ha a környezetem, az emberek is képesek lennének erre. Addig pedig túlaggódok minden ilyen helyezetet és lehajtott fejjel várom mi fog tört

Néha felnézek és nyugtázom, hogy semmi. Csupán egy jó dolog történik velem, szép fehérek lesznek a fogaim. Ennyi és nem több!