T4- Tévedés, Titok, Türelem, Teljesség.

HIV, ahogy én él(t)em meg.

HIV, ahogy én él(t)em meg.

nagy beszélgetés

2017. október 03. - javier mendez

 

Túl vagyok azon a napon, amitől a legjobban rettegtem eddig. Legalábbis lezajlott.

Az odavezető úton többször majdnem elájultam, annyira dobogott a szívem, hogy arra gondoltam, még egy lépés és a hatalmas erőkifejtéstől leáll a szívverésem. Valahogy eljutottam a házig, csengettem, és mint egy robot és határozottan felmentem a harmadikra. Muszáj volt liftet használnom, mert nem akartam a lepcsőzéstől még zaklatottabb állapotban megérkezni.Köszöntem, levettem a kabátom, kerültem a tekintetát és figyelmen kívűl hagytam a “jó újra látni” –t. Beviharzottam a szobába, kértem, kapcsolja ki a zenét. Nem tudok Lady Gaga közben erről a komoly dologról beszélni. Leültem, szemébe néztem és elkezdtem a mondanivalóm. Kíméletlenül, belecsapva a közepébe:

 “Van egy kis gond. Voltam HIV szűrésen és sajnos pozitív lett”,

aztán folytattam, hogy őt is érintheti, hiszen beleesik az időbe és különben is, menjen el szűrésre. Pontosan tudta ő is, hogy volt egyetlenegy eset, amikor nem védekeztünk. Amikor újra összejöttünk, sok idő után, elvesztettük a fejünket és nem gondolkoztunk. Gyorsabb volt a szenvedély mint a felelőségteljes cselekedet. Előtte, mikor “klasszikus” kapcsolatban voltunk, mindig védekeztünk. MINDIG. Aztán jött az újra találkozás. Karácsony előtt. Nem is értem, hogy gondoltam, hogy gondolhattuk, miközben én soha de soha nem mentem bele védekezés nélküli szexbe.

Azt hiszem erre mondják azt, hogy valakinek földbe gyökerezik a lába. Mivel ő ült, neki a háta győkerezett a kanapé támlájába. Csak ült, nézett maga elé és látszott, nem hiszi el, ami most történik vele. Kérdezte, hogy ez ugye nem igaz? Én is ezt kérdeztem anno, csak én a László Kórházban a pozitív eredményem kézhezvételénél. Mivel nem tudott semmit mondani a sokktol, folytattam, elmondtam az egész folyamatot ami törtent az elmúlt több mint két hétben, milyen vizsgálatok voltak, mi játszódott le bennem és körülöttem.

Aztan beszámoltam az én eredményemről, hogy nekem mit mondtak aznap. Szegény megkapott mindent egyben, az elmúlt hetek összes történését. A rossztól a némileg jó eredményig, az első sokktol a viszonylagos megnyugvásig. El kellett mondanom, mert kitört belőlem. Annyiszor végigvettem ezt a beszélgetést agyban, hogy akkor, amikor ott ültem vele szemben, el kellett mondanom minden érzésemet. A telefonja többször csörgött, majd a kaputelefon is. Valami haverja lakott nála tegnap óta, mert kidobta a pasija/csaja, nem tudom és nem volt hova mennie. Egy idő után be kellett engedni, de megbeszéltük, hogy valamit kitalál, hogy ma ne aludjon ott. Megérkezett X, aki beleült a feszült csendbe. Mindketten némán figyeltük hol a padlót, hol a plafont.

X vagy nem jó megfigyelő vagy nagyon vágyott már társaságra, de nem esett le neki a helyzet, minimum az, hogy valamit megzavart, legyen az “lánykérés” vagy fájdalmas szakítás, de mindenképpen valami intimet. Egyértelművé tette a ház gazdája, hogy mennie kell, előtte leszervezett neki egy másik helyet, ahol aznap meghúzhatja magát. X mivel már szinte kilöktük az ajtón, elment.

Folytattam a monológomat, bár nem volt könnyű a kis jelenet után. Mintha bevágtak volna a film közepére egy nagyon hosszú reklámblokkot. Ő csak ült és nézett maga elé. Egy idő után kérte hogy beszéljünk másról. Még elmondtam neki a praktikus teendőket, aztán témát váltottam. Egy ilyen után nehezen beszélek arról, hogy mit vacsoráztam, vagy hogy láttam valami jó filmet, amit nagyon ajánlok, mert tök jók benne a színészek és a rendezés se piskóta.

Közben paprika pálinkát ittunk meg sört, melyet pótolni kellett az éjjel-nappaliból, mert elfogyott. Edit, a kórházban nem mondta, hány napig igyam azt a konyakot. Kicsit elhúzódott. A végére eléggé berúgva kicsit jobban felszabadultunk, átlépve a problémát ami miatt idejöttem. Ellazultunk az alkoholban, letöröltem hatalmas könnyeim és csak voltam, voltunk, hogy érezzük egymás közelségét, nagyon erősen, tisztán. Mikor már elöntötte az agyunk, és nem tudtunk túl sok adalékkal szolgálni az estehez, lefeküdtünk. Meghitten, békében, mint régen. Elgondolkoztam közben, hogy mármegintmitkeresekitt? Ölelgetjük egymást, csókolgatjuk és úgy alszunk, mint régen. Vissza kicsit a spirálba. Már hiányzott.

A nagy meccs első félideje lezajlott. Lehetett volna rosszabb is, túl vagyunk rajta. Ő is, én is. A kemény menet másnap lesz, amikor bizonyságot szerzünk arról, hogy történt e baj vele is, és valóssággá válik az, amiről ma még csak beszéltünk egy üveg ital mellett.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hivsztori.blog.hu/api/trackback/id/tr312923291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rainy_day_coffee 2017.10.05. 11:12:38

Kedves Javier,
Remelem, jol vagy. Minden jot kivanok, es koszonom, hogy irod ezt a blogot.
Rdc

javier mendez 2017.10.05. 14:31:34

@rainy_day_coffee: igen, köszönöm, minden rendben. örülök, hogy olvasod.
süti beállítások módosítása