ma elmentem a Cala Bona-hoz, nincs oylan messze, kicsit több, mint fél óra. 

persze papucsban. mondjuk vettem az út előtt egy kényelmes cipőt, ahol nem volt szempont, hogy uv rózsaszín legyen pötyökkel, hanem csak az, hogy tudjak benne menni. kivételesen nem is kicsi. 

ennek ellenére flip- flopban indultam el, gondoltam, mi bajom lehet. 

egy ideig volt út, aztán már nem, és kilukadtam ugyanarra az autópályára, ahol tegnap délután indultam el, de visszafordultam, mert életveszélyesnek ítéltem. 

most is az volt. 

a szalagkorláton belül mentem, de voltak olyan részek, ahol elfogyott az út, egy hatalmas mélyedés volt, ott átléptem a korláton, és egy szakaszon az aszfalton mentem, a kanyargós úton reménykedve, hogy nem jön egy autó százhússzal. 

kurva sok légy volt, hadonásztam rendesen, a kocsival elhaladók néztek, mi a bajom, de gondoltam, ha beledöglök, akkor is eljutok erre a strandra, már otthon kinéztem. 

egy idő után lett normális út a gyalogosoknak, majd megint elfogyott. 

láttam másokat az alattam vezető ösvényen, gondoltam, ők máshova tartanak. 

kiderült, hogy nem. 

visszafele ugyanis már a normális helyen mentem, igaz, ott is volt rendesen kapaszkodó, ami papucsban nem volt egyszerű művelet. a legtöbb ember cipőben indult el. kiderült, hogy ha az elején nem az autópálya mellett, hanem a kijelölt úton haladtam volna, növekedtek volna a túlélési esélyeim.

többször eszembe jutott, hogy a biztosításom mennyit fizethet lábtörésre, mert többször rosszul léptem, és a papucsom ott maradt egy ponton.  

ennek ellenére megérte, mert tényleg gyönyörű a hely, de tanulság, hogy ne higyjek a google maps-nek, és cipőben kiránduljak. 

úgysem fogadom meg.

egész péntekig szar időt mondtak, Napot nem. így is indult, felhős volt az ég, de mostanra már helyenként süt is.

el ruido, vagyis zaj. 

hát, hiába halott a szezon (bár sokan vannak, nem tudom, hogy ha nincs vírus, akkor mennyien lehetnek, de valószínű sokkal többen, ezért nem szoktam nagyon főszezonban sehova menni), elég hangos minden. 

nem nagyon pörgök éjjel, hulla fáradt vagyok, mire lefekszem, mégsem alszom túl jól.

valami meccs ment, mert egy csávó folyamatosan üvöltötte tizenegy után, hogy "vaaaaamosssss". szerintem, ha nem üvölt a tv-nek, akkor is halad a meccs. 

a mellettem lévők éjfél után jöttek haza és beszélgetni kezdtek, de olyan kibaszott hangosan, hogy minden szót hallottam. lehet, hogy nem voltak olyan hangosak, de a falak tényleg papírból vannak. 

onnan tudom, hogy mikor fél egykor már negyedszerre próbáltam elaludni, újra hallottam hogy megy a dumi, meg a bútortologatás. megemelni és odébb rakni nem, húzni a padlón SÍÍÍÍ.

kétszer is, mikor felriadtam, hangosan mondtam, hogy "kussoljatok már el, bazmeg." remélem nincsnek magyarok a hotelben.

egy ponton annyira felbasztam magam, hogy gondoltam, belerugok egy kicsit a falba, ami az ágyam mellett van és elválaszt tőlük.

nem gondoltam volna, hogy a kellemesnek, csupán figyelmeztető jellegű rúgásomnak az lesz a következménye, hogy beleremeg az egész hotel.

konkrétan éreztem, ahogy remeg a fal. kurva hangos volt, szerintem a recepción is hallották. 

ha bekopogtak volna, azt mondom, hogy nekimentem a falnak. 

nem tudom, hogy van spanyolul, de eljátszottam volna. 

az is eszembe jutott, hogy mi van, ha betörik a fal, vagy leomlik. 

múltkor a wc deszka miatt kellett lemennem, most pedig azzal kellett volna, hogy upsz, betört a fal. 

óvatosan kell viselkednem a továbbiakban, mert itt akármihez nyúlok, összetörik.

nem lehet dühöngeni, csak reménykedni, hogy ma éjjel nem törnek üvegeket, nem rendezik át a szobát és nem üvöltve beszélgetnek éjjel. 

ámen.