meglepődnék, ha minden simán menne. 

kicsit előbb is leszállt a gép, kikavarodtam, kérték a QR kódos papírt, de annak az offline változatát nem. 

még jó hogy csak az utóbbit küldi el a légitársaság, hogy kötelező kitölteni és leadni belépéskor. nem kérték. 

kijöttem valahol, kerestem, hátha meglátom a busztársaság logóját vagy a sárga pólós embert, ahogy írták. 

sehol senki. 

körbe- körbe mászkáltam, mindenkitől megkérdeztem, még csak nem is hallottak róla, de mondták, majd holnap megy busz, addig várjak. 

mondtam, ki van fizetve a jegyem, visszaigazolták, tehát elvileg van. 

elvileg. 

rohangáltam össze-vissza, teljesen leizzadtam, azt hittem, elment már a busz nélkülem, és mehetek be Barcelonába, szállás, és reggel újra. nagyon nem akartam.

eltelt több, mint fél óra, felhívtam a foglalásomon szereplő számot, hogy épp a B jelű parkolónál állok, nem látok semmit. 

jó fej volt a nő,  mert mondta, hogy addig ne tegyük le, ameddig nem ér oda a kollega. sárga pólóban lesz. 

nem is gondoltam, mennyien viselnek sárgát idén nyáron. 

sokan. 

pár perc múlva meg is láttam egy sárga pólós hölgyet, elkezdtem neki integetni messziről, gondoltam, ha nem ő, akkor csak azt hiszi bolond vagyok. 

ő volt. 

mondta, hogy még 15 perc, maradjak a 21-es kocsiállásnál. 

maradtam. másfél óráig, mert vártunk valakiket, akik úgy tűnt, soha nem érkeznek meg. 

fél egykor el is indultunk, negyed háromra "már" a hotelben voltam. 

azt hittem, soha nem lesz vége ennek az útnak, és örültem, hogy nem a mostanitól még egyszer annyi, további másfél órás útra található helyre mentem. otthon lazának tűnt az a három óra. 

két család volt rajtam kívűl, mindkettő leszállt előbb, csak engem vittek még negyven percet, a legtávolabbi pontra. 

teljesen kész voltam, mire megérkeztem.

nagy nehezen megérkeztem a szállásra éjjel kettő körül.

gondoltam, innentől már simán fog menni minden. 

gondoltam. 

egy hölgy ült a recepción, elmondtam spanyolul, hogy van egy foglalásom, kihangsúlyozva, hogy erkélyes szobát kértem. volt más is, de ezért fizettem, mert erkély kell. 

teljesen le volt döbbenve, hogy mit keresek ott ilyen késői órán, pedig jeleztem, hogy kettő körül érkezem. 

nem gond, gondoltam, hiszen 0-24 recepció van. 

az asszony keresett a papíron, nem talált, felvetette, hogy talán nem is akkorra szól, hanem másnapra, vagyis aznapra, és nem előzőre. 

mondtam, hogy nem. 

megmutattam neki a foglalási kódomat is, azt sem értette. nézegette a gépben is, semmi. 

aztán nagy nehezen megtalálta a papíron, és elkezdte a becsekkolási folyamatot. 

folyamatnak nevezem, mert sokáig tartott. 

elnézést kért, hogy bénázik, de csak valakit helyettesít. mondtam, hogy semmi gond, ekkor még jó kedvem volt. 

mondta, hogy holnap reggel le kellene jönnöm, mert most csak egy papírra írja fel a nevemet, adataimat. 

ez már nem tetszett annyira, egyszer szeretek be-, és egyszer kicsekkolni, de gondoltam, mindegy, meg tudom csinálni, legalább gyakorlom a spanyolt. 

amikor már végzett a 20 perces folyamattal, megérkezett egy srác, a kolléga. 

elmondta neki is, hogy eddig jutott, majd holnap. 

mondta a srác, hogy most megcsinálja, de akkor már kezemben volt a kulcs és a TV távirányító. 

neki is elmondtam újra, erkélyes szoba, egy hét. 

valamit szöszölt pár percig és mondta, hogy rendben van. 

felmentem a másodikra a szobámba. 

mikor beléptem, már láttam, hogy ennek a szobának nincs erkélye, csak ablaka a patio-ra. ilyen szoba is volt, mikor néztem, de ezt nem akartam. 

lementem, akkor már idegesen, visszaadtam a kulcsot, és közöltem, hogy én erkélyes szobát foglaltam. 

mondták, hogy igen. 

"de ennek nincs."

"de van."

"de nincs."

aztán feladta, hogy teljesen hülyének nézzen, és mondta, hogy igen, mert valami hiba van, és most amit nekem szántak, az foglalt. 

ekkor átváltottam angolra, de olyan ideges voltam, hogy abból sem kaptam volna óvodai nyelvvizsgát sem.

közölte, hogy majd holnap átköltözöm a másikba. 

mondtam, hogy nem szeretnék költözgetni, egy hetet ugyanott töltenék, kipakolok, nem akarok újra. 

teljesen megsértődött, hogy akadékoskodok és problémázok. 

hívta a főnököt, gondolom azzal, hogy itt van egy hülye, aki elégedetlenkedik és követeli, amiért fizetett. 

kaptam egy újabb kulcsot, de akkor már nagyon ideges voltam. negyedi emelet. 

de ki kell költöznöm. 

mondtam, hogy nem. 

nem érdekel, hogy ez egy magasabb szintű szoba, ők baszták el (elkezdte mondani éjjel fél 3kor, hogy a rendszer, meg ez történt, meg az, mondtam, hogy ez engem nem érdekel, ne terheljen ezzel), így ez egy kompenzáció és essünk már túl rajta, mert 30 perce itt állok, kurva fáradt vagyok, megérkeznék már. 

felmentem a negyedikre, ott hagytam őket, nyugodtan hülyézhetnek, de akkor is igazam van. 

egy valóban menő szobát kaptam, háromszor nagyobb terasszal, várra néző kilátással. 

viszont nem volt se egy szappan, se tusfürdő. a koronavírus idején még kezet sem tudok mosni, úgy, hogy mindenhol, a hotel lobbyjában, a buszon, MINDENHOL van kézfertőtlenítés, és kötelező. fel sem szállhatsz a buszra anélkül.

itt meg még kezet sem tudok mosni, a zuhanyzásról nem is beszélve.

lementem újra, mondtam, hogy semmi nincs a szobában, ami a tisztálkodás témakörébe tartozik. 

adtak.

nem értem, miért nem alap. 

akkor már elég ideges voltam, hogy ezzel kellett elbasznom 40 percet. 

most kiváncsi vagyok, hogy mi lesz reggel, elveszik e tölem a szobát.

és ha nem jövök le, nem nyitok ajtót, akkor mi lesz? 

vagy ha be vagyok fizetve egy két napos kirándulásra, akkor kipakolják ők? 

döbbenet. 

jól kezdődött, jól folytatódik.