A temetés után el kellett mennem kicsit, muszáj volt kimosnom a fejemből az elmúlt másfél évet. Anya is ezt szerette volna, ne zárkózzak be, menjek, ha tudok. Mivel ez egy folyamat volt, aminek nem is a halál, sokkal inkább a szenvedés volt a fájdalmasabb része, így kicsit meg is könnyebbültem,…

  Hazaértünk a vidéki családi utazásról, jól sikerült, és végig éreztem Anyukámat is. Aggasztó hogy nem sírtam végig az egész utat vagy tényleg minden könnyem elfogyott, és majd a legváratlanabb időpontban jön ki belőlem újra? Ma azt álmondtam, hogy nácik elől menekülök a családommal. Nincs…

  Érzések Lehet hogy nem csak fogok, hanem már meg is őrültem. Olvastam, hogy a gyásznak vannak ilyen részei, amikor az ember úgy érzi, hogy megőrült. Olyan is, amikor azt hiszi, abban a betegségben szenved ő is, mint az aki meghalt. De ez az őrület mindig úgy volt bennem, hogy…

  Anyám – utópia 1. A papírok intézése Eljött a nap, amikor be kellett menni a papírokért a kórházba. Azért írom, hogy „eljött“, mert fura, de kicsit vártam. Bemenni a kórházba kicsit olyan, mintha még minden „rendben lenne“ és Anyukám „csak“ befeküdt kemora…

  Anyukám nehéz sorsa még az akkori időkben is eggyel nehezebb volt az átlagosnál. 1947-ben, Mikulás (akkor Télapó) napja előtt egy nappal született. Édesanyja betegesen viselte a szülést, azt hiszem, sokáig kórházban is volt, majd mikor Anya fél éves volt (ezt nem tudom pontosan) meghalt. Anyukám…

  Utolsó napomat töltöttem Hollandiában, minden nap beszéltem a szüleimmel többször is telefonon. Anyukámmal, hogy hogy van, és Apukámmal hogy valójában mi van. Semmi különös nem volt, reggel és este is hívtam őket. Anya sokszor mondta hogy fáradt és fájnak a csontjai meg a feje, de magához képest…