Mostanában kezdtem azon gondolkozni, hogy mi lesz később. Most jó, különösen, hogy boldog vagyok, de mi lesz azután? Lehet, a boldogság kontrasztja hozta ezt elő bennem, nem tudom, de elkezdtem gondolkozni. Sose gondoltam az öregségre, messze van és távoli. Ez természetes ebben a korban, harminc…

  Most, mikor újra megnéztem az írásaimat jöttem rá, hogy régen írtam és alig arról, hogy boldog vagyok! Az ember sokkal könyebben írja le a boldogtalanságat, sokkal egyszerűbben jön ki a szenvedés belőle, ami enyhülést hoz. A mély érzések többször szomorúak, mint vidámak, a világirodalom…

  Magam alatt vagyok. Kristóffal kétségek között. Két körmöm a leesés határán, nyelvem foltokban fehér és fáj, mintha kimarta volna valami sós. Nem tudom milyen összefüggésben van ez a betegségemmel, de nyílván nehéz kizárni ennek lehetőségét, ha tudom, száznegyvennyolc ezer halálos vírus…