Állandóan úton. Még ősszel lenyomtam egyedül egy dél – olasz utat, egyszerűen nem bírtam ki, mennem kellett. Igaz, idén sem tétlenkedtem, voltam egy barátomnál Londonban, ahol Erikkel is összefutottam, igaz, csak utolsó nap, pár órára, de nagyon kellett. Bencét elvittem ötödik évfordulóra…

  Eljött a szőlőszezon is, még nagyobb rutinnal és jó értelemben vett „leszarom attitűddel“ mentem a kórházba a szokásos vizitre. Nem mondom, hogy a kedvenc programom, de már nem dobog a torkomban a szívem, már nem tétovázok benyitás előtt, és már jó ideje azt sem kell a bokorban megvárnom, míg…