Nagyon gyorsan telik az idő itt. Már két hete itt vagyok, egy hete ment el Bence.  Nem mondom, hogy a szó klasszikus értelmében nem vetettem bele magam az életbe, igaz nem is vittem túlzásba. Persze, azt gondolhatják, hogy betegen kellett e ennyire is? Én is sokat gondolkoztam…

  Vegyes érzésekkel engedtem el Bencét az egy hét után. Egyrészt hozzászoktam hogy velem van, hogy mesterségesen kialakított életünket éljük, másrészt kicsit örültem hogy egyedül lehetek kicsit. Bele akartam vetni magam a kintlétbe, meg akartam élni minden szinten, és tudtam ezt csak egyedül…