Kristóffal nem beszéltünk hosszan a dologról, amióta elmondtam neki. Azóta is sokszor felrémlik előttem az arca és az, hogy annyira zokog, hogy szinte elveszti a kontrollt maga és a teste felett. Rázza a sírás és belefúrja arcát az ölembe. Látom a szemén a félelmet és az aggódást. Azt, hogy…

  Olyan ez, mint valami fellépés egy színházban. Kezdő színész vagyok és még bátortalanul lépek fel a világot jelentő deszkákra. Világot! Az életet! Nem tudom, honnan van erőm ahhoz, hogy türelmetlenül feltépjem az ajtót és belépjek az arctalanok közé. Akiknek igazából van arcuk. Tekintetük is!…