Elmentem ma este szaunázni. Találtam egy szaunát a városban, ami egy edzőteremhez tartozott. Olvastam, jót tesz, erősítheti az immunrendszert, így vettem egy tízalkalmas bérletet. Ádám is ilyenkor szokott. Egész nap azon gondolkoztam, hogy menjek e, mert nem szerettem volna kitenni magam annak, hogy összetalálkozom vele. Végül elmentem. Kicsit előbb, mint ő szokott, de azért maradtam addig, ameddig még befuthat. Akartam is látni, meg nem is. Féltem, hogy ösztönösen olyan reakciót fog kiváltani belőlem, amivel rontok a helyzeten. Bár a nulla kommunikáción nem lehet rontani. Miközben izzadtam a félhomályban mindig bennem volt, mikor hangokat hallottam kintről, hogy ‘Úristen, most fog belépni és én ebben a helyzetben, izzadtan lihegve vajon hogy fogok reagálni’. Mikor két negyedórás menet között kint pihegtem a zuhanyzóknál, akkor is néztem a homályos üveget és a rajta áttetsző sziluetteket. A melegtől megnövekedett vérnyomásom gyakran duplájára szökött, mikor egy-egy alak elsuhant a tejüveg ajtó előtt.

Próbáltam relaxálni és nem gondolni rá, de mindig eszembe jutott. Ilyenkor úgy vert a szívem, hogy majd’ kiugrott a helyéről. Lelkiismeretfurdalás vagy tényleg ezt váltja ki belőlem. A szaunát alapból nem bírom túl sokáig, pláne akkor nem, ha egy ilyen tényező is hozzáadódik. Pánikszerű rohamomban inkább távoztam egy idő után, úgysem bírtam volna tovább.

Belépve az öltözőbe, hangokat hallottam. Mint egy paranoiás, úgy mentem be, félve nézve körül, hogy mikor látom meg őt. Nem volt ott, csak néhány edzeni vágyó férfiállat, akik fálmeztelenül rohangáltak a szekrények között. Csak most ne lépjen be! – gondoltam, nem akartam kitenni alkalmi heteromacsó társaimat egy ilyen közjátéknak, ami buzivircsafttá dagadt volna, ahogy magamat és az önmérsékletemet ismerem.

Hazagyalogoltam. Vizes hajjal, hátha szembjön, és legalább egy közömbös hello-t oda tudok kanyarintani neki. Ő erre megáll a Károly körúton megcsókol és azt mondja: “Ne haragudj, szeretlek! Egész nap csak rád gondolok, csak nem mertem megtenni az első lépést. Sose csaltalak meg, mindig is szerettelek, és veled akarok élni! Tavaly Ugandában, egy csapatápítő tréningen megsérültem és vérátömlesztést kaptam. Innen a fertőzés. Rossz helyen voltam rosszkor, kába voltam, nem tudtam mit tesznek az orvosok. De egyet tudok, Téged akarlak!” Én a nyakába ugrok, ölelem, ameddig csak szorítani tudom, aztán hazamegyünk, és ott is ölelem.

Természetesen nem ez történt. Hazajöttem, ledöntöttem egy Martinit, rendeltem egy pizzát és a megszokott magányos estéim egyikét töltöttem itthon. Egyedül. Tényleg ezt akarom? Őt? Sokat gondolkoztam ezen. Hiszen hagyományos értelemben véve nem felkavaró, nem lelki társ, akivel éjszakákon át beszélgetünk és isszuk egymás szavait azt érezve, hogy bárcsak megállna az idő.

Mikor együtt voltunk, és volt valami konfliktus, akkor is ezen gondolkoztam, hogy mit szeretek benne? A szexet, ami a végzet is let és az együttalvást. Ezeket tudtam hirtelen felsorolni. Lehet, hogy nem a tipikus nagy Ő effektus, de kiegyensúlyozott vagyok mellette es egyszerűen boldog.

Egyszerűen.

Szeretem, mikor velem van, és szeretem amikor nagyon közel érzem magamhoz. Egyszerűen és ösztönösen. Szeretem óvni és félteni, visszamenni érte az Alteregoba, a melegfelvonulás utáni buli bombariadójakor és “kimenteni a lángok küzül”, felkapni és szaladni vele egy biztonságos helyre.

Ilyen egyszerű.

Mindig keressük a csavart mindenben és mindenkiben. Van, amikor nincs, csak egy érzes az egész, hogy kell, valami ami Ő maga. Ha nem lett volna ez kezdettől fogva, akkor az ezer és ezer jelre hallagatva egynyári kaland lett volna az egész, és nem írnam ezt a könyvet. Nem követtünk volna el hibát, ha nyáron elengedem, mert persze az már a szakítás után történt. Ha én vagyok a felelős az egészért, akkor persze, lehet hogy másnak adom át, akivel nehezebb lenne, de az is elképzelhető hogy mással szemben nem hibázom. Ez a sors, hogy Vele kellett találkoznom és neki kellett tönkretennem az életét? Vagy egymásét, hogy még jobban kőbe vésődjön az, ami köztünk van? A ragaszkodásomat felé mennyire húzza alá az, hogy ez történt?

Őszinte ez vagy csak egy illúzió? Türelmesnek kellene lennem, mert nyílván egyszer megkapom ezekere is a választ.